Rólunk szól

Ide hallgass, kisanyám!

  Pár napja megosztottam a blog Facebook oldalán egy idézetet, mert akkor nagyon igaznak gondoltam: “Kár, hogy elfelejtettünk várni! Kár, hogy ma minden azonnal kell! Rohanva, kapkodva élünk, mintha állandóan attól félnénk, hogy lemaradunk valamiről. Kapkodva ismerkedünk, és kapkodva szeretünk. Őrült tempót diktálunk magunknak és egymásnak is. 10 perc alatt elkészíthető vacsorák mellé, ma 10… Tovább »

Advent II.

  Meggyújtottuk az adventi koszorú második gyertyáját, a gesztenye sül a sütőben, a mézeskalács már a dobozokban várja, hogy megpuhuljon karácsonyra, és közösen filmet néz a család a nappaliban. Mi így készülünk. Reggel járt a Mikulás is járt, és úgy látszik mindenki különösen jó volt az elmúlt évben, mert sok-sok ajándékot hozott. Igen, nálunk még… Tovább »

“December az úton szánkóval szalad…”

  A fenyőfák rendezett sora, amíg várják, hogy valaki hazavigye őket. Az orromra eső egyetlen hópehely. A kézzel kötött sálam, amit csak a legnagyobb hidegben veszek elő. És a Mickey egeres sapkám. A vörösre fagyott kezeim, mert kesztyűt, azt nem vagyok hajlandó hordani.  A karácsonyfa emlékekből előkúszó illata, amit akkor is érzek, mikor még bent… Tovább »

Advent I.

  Az adventi koszorún már ég az első gyertya. Mellette a kis házikóban is világít a mécses, mint minden évben, azon a terítőn, amit csak ilyenkor veszünk elő. A karácsonyvárás a hagyományok időszaka.A dekoráció folyamatosan bővül majd karácsonyig, hogy Szenteste teljes pompájában fogadja az időszak igazi “sztárját”, a karácsonyfát. Hiszem, hogy éppen úgy, mint a… Tovább »

Szingli vagy nem szingli?

Az ember alapvetően társas lény. Vagy társas lány. Ezt megfejtettük már korábban itt és itt és itt. A Maslow-féle szükségletpiramis 3. foka a szeretet és az összetartozás. Társas kapcsolataink hiánya hosszú távon akár egészségi állapotunkat is befolyásolhatja. Ezért is érezzük annyira szükségét annak, hogy párt találjunk. Igen ám, de mi van, ha nem jön az a bizonyos… Tovább »

A megálló

  Az alábbi írás ismét egy pályázatra készült. A szituáció: Emberek állnak a buszmegállóban és a buszra várnak. Nálam az így alakul. ——————————————————————————————————————————————————————– Langyos nyári éjszaka volt, és mi az Astoriánál vártuk az éjszakait. Imádtam a belvárost, akkor is, amikor a levegő remegett a Rákóczi út felett, de Budapest éjszaka teljesen más volt. Mintha idegen világba cseppentem… Tovább »

Aki elmegy, ugye hazatér?

Állok a falnak támaszkodva, a lábaim magam előtt keresztezem. Bakancs a lábamon, sál a nyakamban, a bőrdzsekim rajtam, lassan már igazi vintage darab, ki tudja mikor vettem, van annak már vagy száz éve is. Sok mindent látott, igazán hozzám nőtt az évek során, talán a második bőrömmé vált. Útra kész vagyok. Hatalmas rózsaszín táskám mellettem, mely néha… Tovább »

A fagylalt

  Az üzenet pontosan érkezett. Minden nap, ugyanabban a percben. Még annyi idő után is…A piacon találkoztak először, nem messze a hídtól. Néhány nappal később ott is került sor az első csókra is, a ‘Per Rialto’ tábla alatt. Az olasznak sötét szeme és megnyerő modora, a lánynak karcsú dereka és sokat ígérő mosolya volt. Két avokádó… Tovább »

Tavaszvárók

Néztem a sáros bakancsomat. A múlt hétvégi enyhe idő nyomát hagyta rajta, nem is tudtam, hogyan kezdjek neki, hogy visszanyerje eredeti formáját, és újra bakancsra emlékeztessen.Cirmi közben, egyik kedvenc helyén, az ablakban csücsült.– Hideg van odakint!- motyogta.– Semmi kétség! – nyomtuk orrunkat az ablakhoz, egészen addig, amíg annyira bepárásodott, hogy már nem láttunk semmit. Akkor… Tovább »

“A karácsony az otthon levés ideje”

Advent első vasárnapja. Már csak 24 nap van hátra karácsonyig, és nekünk, talán ideje lenne addig elcsendesednünk, nem gondoljátok? Hogy addig valahogy el kellene ereszteni ezt a nagy feszültséget, ezt az ide-oda rohanást, ezt a mindent akarást. És csendben csak örülni mindennek, ami körülvesz minket. Hálásnak lenni, mert “akinek hálája van, annak még több adatik.”A… Tovább »

Várakozások

Sokáig vártam rád a Deák téren a piros székeken. Túl sokáig. És egy idő után már nem volt kedvem tovább várni.Egy idő után abban is kételkedtem, hogy valójában létezel-e. Lehet, hogy csak én találtam ki az egészet? Ugyanis, gondolkodtam, ha tényleg léteznél, most nem ülnék a piros székeken, és nem kellett volna szinte elmenekülnöm előled…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!