Rólunk szól

Könnyű lenne szeretni

  Olyan könnyű és szép lenne szerelmesnek lenni valakibe, aki csak egy kicsi jelét is mutatja annak, hogy viszontszeret. Én olyan könnyen meg tudnám szokni, hogy kapaszkodjak valaki kezébe a moziban, és közben azt kívánjam, csendben, halkan, századjára is, hogy ez mind legyen igaz.Nagyon könnyen hozzá tudnék szokni ahhoz, hogy állandóan csak nevetni kelljen, meg… Tovább »

Metróhuzat, migrén és összefüggéstelen gondolatok

Üres a metró. Hogy is van a Magashegyi Underground számban? Metróhuzat? Biztosan valami ilyesmiről lehetett szó, mint ami most körbevesz az egyre erősödő, migrénszerű fejfájáson túl. Gyorsan írok, utazás közben, hogy megszabaduljak attól, ami odabent feszül bennem, mert otthon már tudom hogy nem lesz rá időm. Fáradt vagyok megint, most okát is tudom ennek a… Tovább »

Itt van az ősz, itt van újra!

Próbálkozik még  a nyár, minden utolsó kis erejét felhasználja, odakint ma még majdnem 40 fok tombol, de engem már nem tud becsapni. Egy ideje figyelemmel követem.Észrevettem, ahogy hazafele a munkából félúton rám sötétedett, mint ahogy azt is, hogy a buszról leszállva már magamra kellett venni a pulóveremet, és az autópálya mellett sorakozó napraforgóföldek szomorkodó lakosai sem… Tovább »

Megtanultam…

…hogy van olyan, akit már az első látásra, és van, akit a sokadikra sem. …hogy a dolgok egyik pillanatról a másikra változhatnak, és egy hét nagyon hosszú idő…hogy van, aki feledtetni tudja a másikat, akkor, amikor már nem is gondoltam. …hogy egy találkozás sem értelmetlen, és nem véletlenszerű. Azért találkozunk, mert dolgunk van egymással.…hogy egy… Tovább »

Hogyan változott meg az életem, amióta blogger lettem?

  Egy blogbejegyzés megszületése érdekes folyamat. Vannak olyanok, melyek egyik pillanatról a másikra életre kelnek, mert ellenállhatatlan vágyat érzünk, hogy közöljünk valamit a nagyvilággal, hogy boldogságunkat, csalódottságunkat, véleményünket világgá kürtöljük, míg mások hosszasan érnek, és több hatás szükséges, mire elérik azt a végső állapotot, mely alkalmas arra, hogy a nagyközönség színe elé járuljanak. A blog történetében volt… Tovább »

Ha te változol, minden változik

Az alábbi írás egy pályázatra készült. Azonban, mivel jó szokásomhoz híven, le se tagadhatnám magam, lecsúsztam a beküldési határidőről, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a naptáramba más dátumot véstem fel, mint, ami a kiírásban állt. Így lett a 16-ból 20-a, és 18-án nem valószínű, hogy örülnének az én elmélkedésemnek bármennyire nagyszerű és fergetes is. Na… Tovább »

Anyukám, Oravecz Nóri és a legújabb életem

Van nekem egy naptáram. Self-made, telefirkált, színekkel megjelölt, ahol a különböző prioritású események más-más színkódot kapnak. Az elmúlt két hétben, két dátum a legfontosabb jelölést kapta: rózsaszín kihúzás és sok-sok felkiáltójel.Április 23. és május 7.Tudjátok milyen napok ezek?Április 23-án jelent meg Oravecz Nóri új könyve, május 7-én pedig bemutatták azt a nagyközönségnek. Reakció 1: Kell. Reakció 2: Ott… Tovább »

Hétfők, keddek és nyárillat

Hétfőnként nem írok post-ot. Általában nem. A hétfők nem írásra teremtettek. Na és nem is munkára. Igazából, a hétfők csak úgy vannak. Ha a felkelés és a lefekvés között nem történik katasztrófa, akkor már kihoztuk belőlük a legtöbbet, amit csak lehetett. Azt mondom, a szegény hétfőktől, ennél többet már ne is várjunk. De másnap legalább írni lehet róluk.Mert a keddek,… Tovább »

Rakj rendet magad körül, hogy rend legyen az életedben!

Érdekes teremtmény a fogyasztói társadalom embere. Vásárol, gyűjtöget, egyre csak halmoz fel tárgyakat maga körül, amire valójában az égvilágon semmi, de semmi szüksége nincs. Pusztán a birtoklásért teszi,   a tudat a fontos, a “VAN” állapota.  Sokat hallgattam a héten Eddie Vedder – Society című számát, mert ez is egyike azon zenéknek, amelyik úgy tökéletes,… Tovább »

Összekötve kibogozatlanul

Véletlenek láncolata, sorozatos egybeesések, pillangóhatás. Mi vezet hozzám?Mindannyian láthatatlan szálakkal össze vagyunk kötözve, és amíg nem bogozzuk ki a csomót, addig nem érhetünk a történetünk végére. Jöttök. Próbáltok helyet csinálni magatoknak az életemben, kértek először szépen, majd egyre akaratosabban és erőszakosabban, és talán én várlak is Titeket. Csak hát az egyensúly fennmaradása miatt, ha én helyet adok,… Tovább »

Gyémántok vagyunk

Sétálok. Sétálok, hogy gondolkozni tudjak, sétálok, hogy beszélgetni tudjak, sétálok, hogy létezni tudjak. Sokszor  úgy érzem, egyszer csak azon kapom magam, hogy átsétálok az életen is. A lépések sorozata közben valahogy könnyűnek érzem magam. Mostanában ezeket a könnyű pillanatokat keresem. Amikor szárnyal az ember lelke. Vajon ez a boldogság? Mindig a legfájdalmasabb lépések hordozzák magukban a… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!