Rólunk szól

Színházat játszom

  “És akkor mégis, miért jár színházba az ember? Talán mert reményre vágyik? Megtisztulásra? Feloldozásra? Üdvözülésre? Meggyőződésem, hogy igen.” /Szilágyi Andor, drámaíró, a Nemzeti Színház magazinjának október-novemberi számából/ “Közben én is színházat játszom két nap is egymás után. Aki bemegy a mosdóba lány tornacipős, farmeros, trikós, fonott hajú. Aki kijön? Balerinacipős, ha a magassarkút egyszerűen… Tovább »

Őrült és gyönyörű

  “A történet teljes mértékben igaz, mert elejétől a végéig én találtam ki. “/Boris Vian/   Vannak történetek, amiket nem is szabadna soha képernyőre vetni. Nem azért, mert nem szabad, hogy más olvassa, hanem így nem szabad. Villódzó fényeknél, rideg fekete betűkkel. Az ilyen történeteket szép füzetbe illik lejegyezni, tudod, olyan kapcsosba, kis lakattal, gyöngybetűkkel…. Tovább »

Művésztalálkozó a Vajdahunyad várában

  Ülnek velem szemben az asztal túloldalán, és azt találgatják, hogy melyikőjükről szól az “Azok a szép a szakállas férfiak”. Az igazságot csak én tudom. Egy harmadikról? Vagy tényleg róluk? Hát persze, hogy róluk, szakállasak mind a ketten, tetováltak, és ízig-vérig férfiak. Nem is értem, hogy kérhette tőlük bárki is, hogy borotválkozzanak meg. Majdnem ugyanolyanok…. Tovább »

Talán vitorlás vagyok

  …És egyre csak buknak ki belőlem ezek a bánatos sorok, én vagyok a szívfájdalmak hercegnője, pontosan tudom már előre, hogy mit fogok írni, és nem is nagyon várom azt, hogy másképp legyen. A történet vége jól ismert, nincs itt már több csattanó, minden lépés és reakció kiszámítható, és még csak nem is kell hozzá… Tovább »

Vörös körmök, egy csók és Jude Law

  Vörösre lakkozta a körmeit, a gyűrűsujj körmére egy kis csillámot is kenve, mert mostanában az a divat, miközben a Holiday ment a Tv-ben. Persze, hogy összeszorult a szíve. A romantikus filmeket nem kifejezetten szingli lányoknak találták ki, pláne nem szingli lányoknak karácsony előtt, de mégis, ki nem hagyta volna. Legalább jól kisírja magát, ennél… Tovább »

Vilma szerelmei

  Kedves Olvasóim! Az alábbi történet kitaláció. Bárminemű egyezése a valósággal pusztán a véletlen műve. ———————————————————————————————————————————————————–     Vilma nem volt modell alkat. Ahogy mondogatta, ahhoz újra kellett volna születnie. Jobb napjain képes volt úgy belenézni a tükörbe, hogy elfogadja azt a lányt, aki visszanézett rá, bizonyos részeit még szépnek is találta, a szemét, a… Tovább »

Társkeresős online élet II. – Emberek, tapasztalatok, élmények

  Nos, tisztában vagyok vele, hogy mindenki szaftos storykra vágyik, és hamar felmerül a kérdés, hogy nagyon beteg formákkal találkoztam-e már össze.Ahogy említettem korábban, idáig egy perverz, pszichopata, darabolós gyilkossal sem találkoztam. Pont annyira beteg a net, amennyire a körülöttünk lévő világ is. Elég csak a metróval utaznunk egy negyed órácskát, hogy rájöjjünk, mennyi nem… Tovább »

Megtanultam…

…hogy van olyan, akit már az első látásra, és van, akit a sokadikra sem. …hogy a dolgok egyik pillanatról a másikra változhatnak, és egy hét nagyon hosszú idő…hogy van, aki feledtetni tudja a másikat, akkor, amikor már nem is gondoltam. …hogy egy találkozás sem értelmetlen, és nem véletlenszerű. Azért találkozunk, mert dolgunk van egymással.…hogy egy… Tovább »

Helyzetjelentés

Nézegetem ezt az én kicsi blogomat, az én kicsi világomat, és (most ez tudom ám, hogy mennyire nagyon egoistán fog hangzani) az a helyzet, hogy egyre jobban tetszik. Egyik este majdnem egy órát töltöttem azzal, hogy olvasgattam visszafele az írásaimat. Pontosan meg tudom mondani mindegyikről, hogy kinek, kihez és kiről íródott. Bár szabad estéket lehet,… Tovább »

A művész, a mester és a harcos

Jól értett már hozzá. Kifejlesztette a technikát. Olykor kemény és izzadságos munkával.Művész volt, valódi művész. Az elengedés művészetét gyakorolta mesteri fokon.“Ha nem szolgál többé, engedd el. Ha elengeded, a tiéd lesz. Minden okkal történik. Senki nem jön véletlenül az életedbe.”Minden frázist ismert már. Volt ideje, hogy megtanulja. Arra is, hogy diplomát szerezzen belőle.  Csak aztán… Tovább »

A nyár, a lobogó hajam és a boldogságom

Egy mosolygós délelőtt, amikor pizsamában maradunk, vagyis, nem is egészen pizsamában, hanem annak nevezett trikóban és rövidnadrágban. Táncolni a szoba közepén rég elfeledett dalokra, rég elfeledett mozdulatokkal. Vagy Bon Jovi It’s my life-ját énekelni a kibontott, hullámos hajammal, miközben igazán rocksztárnak érzem magam. Máris jöhet egy kávé, amíg mindenki együtt van kint a konyhában, és… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!