Aki a szerelembe szerelmes

Még nem találkoztam mindenkivel, akivel kell

  Még nem találkoztam mindenkivel, akivel kell. Még nem írtam meg minden történetet. Lassan ringatózó hajótest vagyok a fekete víz felszínén. Beleolvadok az éjszakába. Utánam madarak jönnek, madarak jönnek. Vészjósló hangokat hallatnak. Egy lány sétál a parton. Én vagyok az. Magamat nézem a vízben. A hajó is én vagyok. Nem kezdek többet nálam gyengébbel. Se mentálisan, se fizikálisan. “Akkor sem eresztem…” Elkapcsoltad… Tovább »

A boldogság világnapjának margójára

  Milyen jól is hangzik ez. Valaminek a margójára. Egy szakításnak, egy születésnapnak, a boldogság világnapjának. Merthogy az van ma. És valahogy tényleg. Mintha jött volna egy kis fellélegzés. Hogy a tegnapi séta tette a Dunánál? Vagy az a fél kiló csoki és perec, amit lenyomtam a torkomon? A néhány Simpson rész? Mindig tudok rajta… Tovább »

Mit akar hallani?

‘   “Mit akar maga tőlem? Mit beszél összevissza? Hogy látja. Mit lát? Hogy a szerelmet kergetem, azt látja?”/Schäffer Erzsébet/   Mit akar hallani?  Hogy vallottak már nekem szerelmet, akkor amikor még mást sirattam?Hogy előbb kellett volna jönnie? Én már nem tudok mit adni. Nekem már nincs mit adnom.Maga is azért jött, hogy vigyen tőlem… Tovább »

Lehet – nem lehet

  Pöttyös a ruhám, leopárdmintás a balerinám és virágos a napszemüvegem. “A kislányoknak van ilyen napszemüvege”– megrándítom a vállam. Én ilyen vagyok. Engem így kell szeretni. “Engem nem lehet elfelejteni, értem könnyeket illik ejteni.” Lehet velem kocsmák sötét sarkában elbújni, és egyszer végre őszinte érdeklődéssel fordulni felém, miközben én úgy teszek, mintha nem venném észre… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!