Rólunk szól

Fekszünk a fűben, szerelmesen

  Fekszünk a fűben, egy piros pléden, és felettünk valószínűtlenül kék az ég. Te rozét hozol, fröccsöt készítünk belőle. Én azt szeretem, te pedig a kedvemben szeretnél járni. Tudnod kellene, hogy ahhoz nincs is szükség a rozéra. Neked nincs. Elég vagy hozzá Te. Az arcodra nézve mosolyognom kell, és érzem, hogy én szépülök attól a… Tovább »

“Summáját írom Eger várának…”

  “Summáját írom Eger várának, megszállásának, viadaljának.”Minaretjének és fogadójának, reggelinek, ebédnek, bő vacsorának.A Dobó tér idei első jegeskávéjának, a napsütött égnek, a viharos óráknak. Az Eger patak vizének fodrozódásának és a felette repkedő fecskefiókáknak.  Az egri strandfürdőnek és Bazilikának, a Bazilika előtti vén tangóharmónikásnak. A házak felett magasodó vár külső bástyájának, a tetejéről a szemem… Tovább »

Summer of ’16

  Igaz, hogy hivatalosan vége van már a nyárnak, nagy bánata is van ezért Hajnikának, de mivel még továbbra is negyven fok tombol odakint, hála annak a magasságosnak, így úgy gondoltam, nem késő még megírni egy igazi, mindent összegzős, úgy ahogy kell nyárlezárós összegzést írni. Mert egy összegzés csak összegzős lehet. Mert, bár nem is… Tovább »

Őrült és gyönyörű

  “A történet teljes mértékben igaz, mert elejétől a végéig én találtam ki. “/Boris Vian/   Vannak történetek, amiket nem is szabadna soha képernyőre vetni. Nem azért, mert nem szabad, hogy más olvassa, hanem így nem szabad. Villódzó fényeknél, rideg fekete betűkkel. Az ilyen történeteket szép füzetbe illik lejegyezni, tudod, olyan kapcsosba, kis lakattal, gyöngybetűkkel…. Tovább »

A szökőkutak, biciklisek és burgerek városa, Gyula

  “Sohasem azt írod, amit várok tőled” – “vetette a szememre” egyszer nevén nem nevezett barátnőm, mikor megríkattam az egyik bejegyzéssel. Nem. Nem szoktam azt írni, helyette mindig mást. Érzésekre hagyatkozom, és nem a puszta tényekre, azt figyelem, hogy emberek, helyzetek, helyek milyen érzéseket váltanak ki belőlem. Ezekre reflektálok, és a végén történetet kanyarítok belőle…. Tovább »

Nyárzáró/őszkezdő

  – Igazán segíthetnél, ahelyett, hogy csak ülsz és nézel- vetettem oda Cirminek, miközben az íróasztalomról pakoltam le a millió csetreszt, félmillió füzetet, és minden egyebet, amit felhalmoztam, pedig cseppet sem illett oda. – De azt sem tudom, hogy mit csinálsz – szökkent beljebb az ajtóból, és letelepedett az ágyra. Igaza volt, tényleg nem is… Tovább »

A lányok a Parkba mennek

Mert van olyan, amikor ki kell engedni a gőzt. Amikor túl sok minden összejön, és jó egy estét szabadon eltölteni.Amikor még emlékeket gyűjtünk, amikor még kihasználjuk a nyárból azt, ami hátra van, hogy elmondhassuk, ez volt életünk nyara.  Mert ez volt, ugye? Good girls gone bad. Néha. Ez is hozzánk tartozik. Ilyenek vagyunk.  Irány a Park!… Tovább »

Cirmi és a feminizmus

Az este közeledtével a hintaágyon ültem, vígan lóbáltam a lábaimat, és élveztem a semmittevést. Nagy hanggal megjelentek a nyári este elmaradhatatlan résztvevői, a cserebogarak, mögöttük fekete kis árnyak cikáztak, denevérek. Majd hirtelen egy nagyobbacska árnyra lettem figyelmes. Cirmi megérkezett, és vadászni kezdett. Városi, elkényeztetett macska lévén (csak ezt meg ne lássa) kicsit nehezére esett a mutatvány, de… Tovább »

A nyár, a lobogó hajam és a boldogságom

Egy mosolygós délelőtt, amikor pizsamában maradunk, vagyis, nem is egészen pizsamában, hanem annak nevezett trikóban és rövidnadrágban. Táncolni a szoba közepén rég elfeledett dalokra, rég elfeledett mozdulatokkal. Vagy Bon Jovi It’s my life-ját énekelni a kibontott, hullámos hajammal, miközben igazán rocksztárnak érzem magam. Máris jöhet egy kávé, amíg mindenki együtt van kint a konyhában, és… Tovább »

Hétfők, keddek és nyárillat

Hétfőnként nem írok post-ot. Általában nem. A hétfők nem írásra teremtettek. Na és nem is munkára. Igazából, a hétfők csak úgy vannak. Ha a felkelés és a lefekvés között nem történik katasztrófa, akkor már kihoztuk belőlük a legtöbbet, amit csak lehetett. Azt mondom, a szegény hétfőktől, ennél többet már ne is várjunk. De másnap legalább írni lehet róluk.Mert a keddek,… Tovább »

Az a régi nyár

Nevetve kapaszkodtam fel a villamos hátsó peronjára, az indulás előtti utolsó pillanatban. Hosszú szoknyámat fel kellett fognom, hogy oda ne csukja az ajtó. Az a bolond ötleted támadt, hogy menjünk a kettessel végig a rakparton, aztán átkelve a Margit- hídon, a budai oldalion tegyük visszafele ugyanezt. Minden őrült ötletedet imádtam!Az úton semmiségekről beszélgettünk, Te végig a… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!