Rólunk szól

Én nem vagyok igazán jó

  “Nem ismernek, Judit. Azt hiszik, hogy ilyen, meg olyan vagyok. Közben meg egészen másmilyen. De egyikőjük sem ismeri az igazi valóm. Nincs is kedvük megismerni. Nem hibáztatom őket, nekem sincs kedvem hozzájuk. Emlékszik arra a nagyon fiatal fiúra, akivel véletlenül…? Veszélyesnek nevezett. Romlottnak. Azt hiszem, talán neki volt igaza. Kétségkívül, van bennem valami romlottság.  Én sohasem… Tovább »

Azok a csodálatos Buday lányok

  Megrándítod a vállad, és azt mondod, hogy nem érdekel, de én már ismerlek te kölök, előttem nincsenek titkaid. Ne nekem! Csak játszod a rosszat, megadod nekik, amit akarnak, és elhiteted magaddal, hogy te is ugyanezt akarod. Mert olyan egyszerű ez az egész, ugye? Ha lehet ennyire egyszerűen is, minek bonyolítani, nem igaz? Nincsenek kellemetlen kérdések, nincs… Tovább »

Illettem a kirakósba, amit ő, az életének nevez

  -Meséld el, hogy volt Jánossal. – Drágám, az egy unalmas történet, szóra sem érdemes. – Én szeretném hallani. – Miért kérsz tőlem ilyeneket?  Tudnom kellett. Valami nagy titkot sejtettem a háttérben, szörnyű csapást, átkot, ami generációról generációra sújtja a család nőtagjait. Úgy képzeltem, hogy ugyanez a sötét titok áll a hátterében annak, hogy nagynéném nagynénje sok-sok évvel… Tovább »

Elfogadtam a sorsomat

  Ahogy megláttam Évát aznap reggel az ajtóban, tudtam, hogy nagy a baj. Nem mintha nem állított volna be hozzám számtalanszor már az éjszaka közepén vagy a hajnali órákban, de akkor olyan volt az arca, amilyennek még sohasem láttam korábban. Pontosan úgy nézett ki, mint azok a betegek, akik már tudomásul vették a halálos diagnózis… Tovább »

Isten óvja a királynőt!

    Néha van, amit már nem lehet elmondani. Nem lehet kimondani, nem lehet megmutatni. Úgy, ahogyan a valóságban történik, úgy nem. El kell idegeníteni az eseményeket, távoli korba helyezni, idegen helyszínre, idegen szereplőkkel. ” A színházban a sorok között olvasás már hagyomány”- mondja a Shakespeare-t játszó Rátóti Zoltán a Shakespeare királynőjében. Aki tud, olvasson… Tovább »

Férfi erények

Novellám az “Amit mindig is tudni akartál Jókairól, de sohasem merted megkérdezni” pályázatra. Ketten ültek a csárda udvarában a sárga rózsafa alatt. A Hortobágyon mindenféle szóbeszéd keringett ennek a rózsafának a történetéről, meg persze egy másik sárga rózsa történetéről, de senki sem tudta az igazat. Terjedtek a mesék féltékeny szeretőről, megcsalt szerelmesről, mérgezésről, átverésről, még… Tovább »

A megálló

  Az alábbi írás ismét egy pályázatra készült. A szituáció: Emberek állnak a buszmegállóban és a buszra várnak. Nálam az így alakul. ——————————————————————————————————————————————————————– Langyos nyári éjszaka volt, és mi az Astoriánál vártuk az éjszakait. Imádtam a belvárost, akkor is, amikor a levegő remegett a Rákóczi út felett, de Budapest éjszaka teljesen más volt. Mintha idegen világba cseppentem… Tovább »

A hajóskapitány

  Egy nő a fedélzeten mindig csak bajt jelent. De sohasem hallgatnak rá. Ma már más idők járnak. Örül, ha egyáltalán kap valami munkát. Mikor mit. Mindenki boldogul, ahogy lehet. Mint ahogy Tamás meg is mondta, pedig kedveli Tamást úgy igazán, de hát mégiscsak egy kis siheder még hozzá képest, az apja lehetne, de bőszen… Tovább »

Mi itt vagyunk egymásnak, Drágám!

Ilonkát minden évben Egerbe vitte a férje. Meg nyáron Füredre. Évente kétszer, mert tellett rá. Kálmán jóval idősebb volt, mint Ilonka, majdnem 20 év szólt a javára, és jómódú családból jött, megvolt mindene. Ilonkának ezzel szemben szinte semmije sem volt, azon kívül a váltás ruhán , amiben eljött otthonról, meg a hatalmas szívén kívül, azért meg… Tovább »

Az igazságot ki kell mondani

Az alábbi írással egy novellapályázatra jelentkeztem. A pályázat lényege, hogy klasszikus irodalmi műveket kell feldolgozni, azoknak lehetséges folytatását megírni, vagy az eredeti történetet átírni egy másik szereplő szemszögéből. A választásom William Golding : A Legyek Ura című művére esett, egy lehetséges folytatását olvashatjátok.     Vigyázat! Az alábbi sorok cselekményleírást tartalmaznak!   William Golding: A Legyek Ura  … Tovább »

A fagylalt

  Az üzenet pontosan érkezett. Minden nap, ugyanabban a percben. Még annyi idő után is…A piacon találkoztak először, nem messze a hídtól. Néhány nappal később ott is került sor az első csókra is, a ‘Per Rialto’ tábla alatt. Az olasznak sötét szeme és megnyerő modora, a lánynak karcsú dereka és sokat ígérő mosolya volt. Két avokádó… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!