Aki a szerelembe szerelmes

A boldogság világnapjának margójára

  Milyen jól is hangzik ez. Valaminek a margójára. Egy szakításnak, egy születésnapnak, a boldogság világnapjának. Merthogy az van ma. És valahogy tényleg. Mintha jött volna egy kis fellélegzés. Hogy a tegnapi séta tette a Dunánál? Vagy az a fél kiló csoki és perec, amit lenyomtam a torkomon? A néhány Simpson rész? Mindig tudok rajta… Tovább »

A függőség, mely boldoggá tesz

  “5 Instagram profil, akiket követek” Ez lett volna a mai bejegyzés címe, meg a tegnapié, meg a tegnapelőttié, de aztán valami egészen más lett belőle. Majd jön az Instagram is, de csak azért, mert meg akarom nektek mutatni Wayne Skivingtont, és így tudom úgy megtenni, hogy ne nézzek ki rajongó 15 éves lánynak. Szóval,… Tovább »

Ahol a test és a lélek edződik

  Összekészíteni a táskát, és cipelni a válladon úgy, hogy mindenki tudja, hova igyekszel. A kezedben ott tartani az erőemelő övet. Kiporciózni az edzés közbeni BCAA-t, az edzés utáni proteint, még egy edzés előttit is meginni, és csak legyinteni azokra, akik azzal jönnek, hogy mennyi mérget veszel magadhoz, mert tudod, hogy messze járnak az igazságtól.Enni… Tovább »

Joy – a film, amiben varázslat van

    ” -Mi a maga neve kedvesem? Joy? Hát nem tűnik túl boldognak. – Mert nem is vagyok az.” Így ismerjük meg Joy-t. Elvált szülők gyerekeként felnőni, gondoskodni a szülőkről egész életükben, megismételni a mintájukat, a nagy szerelemből kötött házasságot hamar felbontani, két gyerekkel egyedül maradni, és mindent egyedül megoldani… ilyen Joy élete.  … Tovább »

Félünk…

  Mennyi mindentől félünk… Félünk a pókoktól, a horror filmektől, a denevérektől, a harci kutyáktól, a sötéttől, az éjszakától, attól, hogy az éjszakában nyugtalanító gondolataink támadnak. Félünk az elhízástól, a hajhullástól, a ráncoktól, az öregedéstől. Félünk az elmúlástól, félünk a haláltól. Félünk a bevándorlóktól, a betegségektől, a háborúktól, félünk a globális felmelegedéstől, az atomenergiától,  az… Tovább »

Az vagy, amit megeszel – Enni vagy nem enni?

  Egyértelműen enni, nem csak azért, mert az evés egy roppant mód élvezetes tevékenységnek számít, és persze nem elhanyagolható a közösségteremtő ereje (annyira szeretem ezt a szót, “közösségteremtő” hmmm…) sem. Ha valakivel együtt tudsz enni úgy, hogy közben ne érezd kellemetlenül magad, az szerintem felemelő érzés, vagy lehet, hogy csak én vagyok olyan defektes, és… Tovább »

Vannak napok…

  Szeretem látni, ahogy finoman alakul minden. Ahogy a láthatatlan kéz szövögeti a pókhálót, és csak azért nem látom még az egészet, mert túlságosan közelről nézem. Igaz, hogyne nézném közelről, mikor a történések középpontjában még mindig én állok. De tudom, hogyha három lépés távolságra megyek, akkor összeáll a mozaikkép. Hogy hogyan? Megpróbálom elmagyarázni. Azt hiszem,… Tovább »

Milyen életet szánsz magadnak?

  Emlékeztek, amikor a hatodik évadban az orosz Petrovsky megkérdezi Carrie-t, ( igen, igen, még mindig Szex és New York, hát tehetek én róla, ha nem tudok lekattanni a témáról) :“Milyen életet szánsz magadnak?” Nos, mit is lehet erre válaszolni?Elgondolkodtunk valaha is egyáltalán, hogy milyen életet szánunk magunknak? De úgy istenigazából. Mert persze tudjuk azt,… Tovább »

Majd a hét hetedik napjára

  Nem vagyok én kocsiba való lány. Egyáltalán nem. Én a pályaudvarokra illek, buszmegállókba, éjszakai buszokra. Kéz a kézben andalgásnak a lánya vagyok, giccses, filmbe illő, fájdalmasan romantikus randevúké. Hiába nyugtatom én magam azzal, hogyha majd más nincs, akkor csillogtatom én magam,  de mégsem vagyok rá képes teljes egészében. Egy részem, mindig rejtve marad. Az… Tovább »

Lélekemelő gondolatok futás közben

Számomra a futás nem könnyed kis testmozgás. Minden egyes alkalommal keményen meg kell küzdenem magammal. Vannak napok, amikor még a szokásosnál is keményebben. Hosszú monológot folytatok ilyenkor, kérdéseket teszel fel, válaszokat várok, szidok, bátorítok, és alkudozok. Ha lefutom a második kört is, amikor már az elsőnek is a felénél abba akartam hagyni, akkor író leszek. Ha nem, akkor… Tovább »

Szerelmem, a futás

  Azt kell mondanom, mindent egybevéve és átgondolva, roppant mód egy szerencsés leányzó vagyok. Ugyanis, akinek annyi szerelme van az életben, mint nekem, az csak szerencsés lehet. Ott van mindjárt az elején, hogy hű legyek a nevemhez, a szerelem maga. Szorosan mögötte következik életem legnagyobb és legigazabb szerelme az írás, és vele együtt a blogom. De szerelmes vagyok… Tovább »

Blue Monday, avagy a boldogság nyomában

Tudtátok, hogy a mai nap hivatalosan is az év leglehangolóbb napja? Blue Monday, azaz január harmadik hétfője. Szegény hétfő, amúgy sem tartozik a nagyközönség kedvence közé, most még egy okkal több, ami miatt ferde szemmel lehet rá nézni.  Már elmúlt a karácsony, de messze még a tavasz, fázunk nagyon, de a hó már nem esik, sötét… Tovább »

Mert mindig kiderül, hogy megéri

Tudjátok miről szeretnék Nektek mesélni? A hozzáállásról. Arról, hogy valóban mi alakítjuk az életünket. Tudom, hogy ezek unalomig ismételt frázisok, és néha, amikor nyakig ülünk a trutyiban, nehéz elhinni, hogy lehet ennél jobb, de mindig lehet jobb. Ha teszünk érte. Akkor valahogy úgy alakulnak a dolgok, hogy minden könnyen jön. Én ebben hiszek. Mindenkinek kell… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!