Rólunk szól

“Summáját írom Eger várának…”

  “Summáját írom Eger várának, megszállásának, viadaljának.”Minaretjének és fogadójának, reggelinek, ebédnek, bő vacsorának.A Dobó tér idei első jegeskávéjának, a napsütött égnek, a viharos óráknak. Az Eger patak vizének fodrozódásának és a felette repkedő fecskefiókáknak.  Az egri strandfürdőnek és Bazilikának, a Bazilika előtti vén tangóharmónikásnak. A házak felett magasodó vár külső bástyájának, a tetejéről a szemem… Tovább »

Amikor megnyílik a rakpart

  A Budapest100 program 2011-ben indult útjára. Apropója, hogy a Goldberger ház, mely az OSA Blinken Archívumának (elsősorban hidegháborús és emberi jogi gyűjteményeket őriz, értékel és a bemutatás új módjaival kísérletezik) ad otthont, éppen abban az évben töltötte be 100. életévét. Egy ilyen jeles napot az ember, de még a házak is  a kis pajtásaikkal… Tovább »

Fantáziajátékok

    Segítsd le a blúzom…! Bocsáss meg, hogy kiabáltam. Olvasd fel, amin az előbb elszomorodtál. Imádkozz velem…Ölelj meg, mielőtt elalszol. Fölteszek egy lemezt. .. Táncolunk? Megmosnád a lábam…/Schäffer Erzsébet/ Felébresztelek reggel, hogy el ne aludj! Gyere értem időben. Főzök neked kávét. Bemegyünk még a boltba? Kérsz valamit?Olyan jó idő van. Micsoda sor. Mindenki erre megy?Mikor érünk… Tovább »

“Egy mecseki terápián nem kell hezitálnia”

    “Van az úgy már néha, hogy lennél máshol.” Amióta az állítólagos felnőtt életemben nekiindulok egy-egy utazásnak, mindig elcsodálkozom, hogy nekem erre van lehetőségem. Hogy amíg más dolgozik, én elutazom, és szégyenkeznem sem kell miatta, hiszen én kerestem meg rá a pénzt. Persze ott van mellette rögtön a jól ismert lelkiismeretfurdalás, hogy de hiszen… Tovább »

Töredékek pécsi módra

  Viccesek vagyunk és szórakoztatóak. Olyan, mintha lenne önbizalmunk, pedig nincs. Mivel lányok vagyunk, központi témánk a kinézetünk. Meg a kávé. Imádjuk a szóvicceket, a kétértelmű mondatokat, az iróniát. Meg a pasikat. Néha megfejtjük a világot. És emelkedett hangvételű eszmecserét kezdünk Csontváry festészetéről. Vagy a vallásháborúkról.Egyébként meg csak értelmetlen dolgokat hordunk össze-vissza. De viccesek vagyunk… Tovább »

Zsemcsúzsina Dunaja

  Amikor már nagyon hosszú a tél, amikor már azt hiszed, hogy sosem lesz vége, akkor kell kiélvezni igazán az első, egészen tavaszra emlékeztető napsütéses napot. És kirándulni. Csak ide a közelbe, tudod a hév vonal végére, Szentendrére. Amit annyira ismersz. Megmutatni valakinek, aki még egyáltalán nem.  Örülni kell ilyenkor a napsütésnek, a kék égnek, az első… Tovább »

Fent magasan Budapest felett

  Rengeteg sok lépcső vezet felfele. Nem is számolom, hiszen úgyis eltéveszteném. Inkább csak a feladatra koncentrálok, mert tudom, hogy beleszédülök majd a csigalépcsők sorába, plusz az enyhe klausztrofóbiám is biztos, hogy rám tör majd. Előbb az egyik láb, majd a másik, közben a hátadat nézem.  Az utolsó fordulónál mintha egy teljesen másik világba csöppennék,… Tovább »

Budapesten beköszöntött az ősz

  Budapesten beköszöntött az ősz. Kétség sem fér hozzá. A buszmegállókban ugyanolyan fekete nadrágos, fekete bőrdzsekis lányok várnak a buszra, nyakukban hatalmas kockás sál, á la Burberry. Kezükben Starbuck-os pumpkin latte-t szorongatnak. Kicsivel arrébb egy másik lány kék farmert és barna bakancsot húz. Régit, kopottat. Utazik egy órát, hogy a Széll Kálmán téren találkozzon egy… Tovább »

Debrecenbe kéne menni

  Nagy utazás, keresztül az Alföldön. Úgy elszállok, mint a Fecske. Vagyis, most a Rózsa IC szalad velünk. Cegléd után már kényelmesen be lehet fészkelődni, még mindig majdnem másfél óra van hátra az útból. Utazós zene a fülbe. Lehajtott fejű napraforgók, egész táblával, hiába süt a nap minden erejével, a földig húzza őket súlyos terhük…. Tovább »

Veszprém, ahonnan nem megyek haza

    Ahogy elköszönök otthon, érzem, ez a szabadság. Lehet, vissza se megyek többet. Elszököm az életemből. Messzire kell menni kicsit, távol mindentől. Hogy rátaláljak valamire, ami elveszett. Veszprémbe a szobát valamikor május végén-június elején foglaltam. Csak úgy, első felindulásból. Hogy az Utcazene Fesztivált nem hagyom ki, lesz, ami lesz. Hogy majd valaki jön velem…. Tovább »

A szökőkutak, biciklisek és burgerek városa, Gyula

  “Sohasem azt írod, amit várok tőled” – “vetette a szememre” egyszer nevén nem nevezett barátnőm, mikor megríkattam az egyik bejegyzéssel. Nem. Nem szoktam azt írni, helyette mindig mást. Érzésekre hagyatkozom, és nem a puszta tényekre, azt figyelem, hogy emberek, helyzetek, helyek milyen érzéseket váltanak ki belőlem. Ezekre reflektálok, és a végén történetet kanyarítok belőle…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!