Rólunk szól

A lány a képről

  Nem tudtam rólad sokáig beszélni. Egyszer szerettem volna valami igazán szépet írni, de korainak éreztem még, félve attól, hogy majd megrémisztelek téged is a feltoluló érzelmeimmel. Csak nehogy sok legyen neked ez az egész, csak nehogy sok legyek én.  Nem írtam meg, és most már bánom egy kicsit, akkor nagyon kellett volna, hogy kimondjam… Tovább »

Barátság, egy kis extrával: Társkeresés – Kérdések és válaszok

 “Belőlem is kiherélődött, ami kéne, kiaszott a képesség, hogy szerelemmel kóboroljak egy lány után, és összeszoruljon a szívem örömömben, ha hozzáérhetek a kezéhez. Miért fertőződött meg ez a csorda, ez a mostani tizennyolc- tizenkilenc éves sorvány, aminek átlagosan ványadt szabványtípusa lettem magam is? Milyen szepszistől lett impotens minden hangulatra, amit érzelemnek hívtak, akik száz éve… Tovább »

Legyen meg a Te akaratod

  Nekem egy blogom van, meg egy magányos szombat estém, míg másnak már két gyereke. Valakire rázúdítom minden fájdalmamat és csalódottságomat, valakire aki nem is érdemli meg, titokban pedig egyezséget kötöttem, és feláldoztalak Téged, elcseréltelek valamire, ami talán jobban megéri, és még csak nem is magamnak kértem. Az én felelősségem. Mennyi ebből az egészből az… Tovább »

„Hang akarok lenni a fülekben, ütem akarok lenni a szívekben” – Interjú Adam Jaykkel

    Ablakon kitekintve, kávét kortyolva erkélyen ülök, s a reggeli cigarettám füstje beszáll a városba.. /Amit akarok…/   – Miért kezdtél el írni, és mikor? Emlékszel az első versre/novellára? – 2003 nyarán kezdtem el bármit is papírra vetni. Első irományom egy, mondjuk úgy vicces történet volt, melyben az éppen aktuális kedvenc karaktereimet összegyűjtöttem egy… Tovább »

Az érinthetetlen

  -Azt hiszem, érinthetetlen vagyok. – Dehogy vagy te érintethetetlen. – De-de.. az vagyok.. Senki és semmi nem jut el hozzám, senki nem érinthet meg, gondosan el vagyok zárva. – Inkább kis hülye vagy, nem érinthetetlen. Már másfél éve azt figyelem, hogy próbálod ráerőltetni a szereteted másokra. De azt nem lehet. Az emberek nem egyforma… Tovább »

Karácsonyi kérdések

  Ha most itt lennél, Te aki még mindig százfele vagy, és kicsit sem ott, ahol valóban lenned kellene, vagyis hát mellettem, elárasztanálak kérdésekkel. Én, aki sosem szoktam kérdezni, mert azt hiszem, nem tudok jól kérdezni, pedig pofonegyszerű az egész: a kérdések hiánya az érdeklődés hiányát jelenti. Ezért nem tudok kérdezni. De téged aprólékosan kifaggatnálak…. Tovább »

Majd a hét hetedik napjára

  Nem vagyok én kocsiba való lány. Egyáltalán nem. Én a pályaudvarokra illek, buszmegállókba, éjszakai buszokra. Kéz a kézben andalgásnak a lánya vagyok, giccses, filmbe illő, fájdalmasan romantikus randevúké. Hiába nyugtatom én magam azzal, hogyha majd más nincs, akkor csillogtatom én magam,  de mégsem vagyok rá képes teljes egészében. Egy részem, mindig rejtve marad. Az… Tovább »

Töredékek – férfi módra

  – Miért vagy ironikus? – Nyáron több szeplőd van? – Szeretsz egyedül lenni? – Pedig kedves, csinos csaj vagy.  – Mit keresel itt? – És most kivel jársz? – Miért van két személyiség benned? – Te vagy a kedvenc írónőm.  – Mi hiányzik? – Szülhetnél nekem egy csodaszép kislányt.  – Kedves Eszter! – Nincs… Tovább »

Kedves Ádám!

Kedves családtagjaim, barátaim, ismerőseim, olvasóim, akik ismeretlenül is olvastok, szerettek, aggódtok értem! Jelentem: minden a legnagyobb rendben van. Amit írtam, nem azért írtam, mert nagy baj történt a mai napon vagy megbántott valaki. Az alábbi írás az elmúlt napok, hetek, hónapok gyűjtögetése, és egy helyen való robbanása, ahogy az már lenni szokott félig igazan, félig… Tovább »

Egy nő – egy férfi

A kézzel varrott táskámban fehérjét cipelek, és reggel annak örültem, hogy látszódtak a vállizmaim edzés közben. A velem szemben ülő fiú rózsaszín cipőt visel, amit én is elfogadnék. A lányok kockás hasat szeretnének, a fiúk nadrágja egyre szűkebb, és virágos pólót hordanak.  Hová lettek a nőies nők és a férfias férfiak? Egyáltalán, mit jelent nőiesnek és mit férfiasnak… Tovább »

Cirmi, a szerelemdoktor

Gubbasztottunk Cirmivel megint egymás mellett az ágy két sarkában, mint két bagoly. Nyakig betakarózva, mert a fűtést már kikapcsolták, a jó időre hivatkozva, csak a jó időnek még nem szólt senki, hogy meg kellene érkeznie. Előttem egy pohár bor, Cirmi előtt rumos tej, mert bizonyos beszélgetésekhez már nem elég a kávé, és mert hát azért… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!