Rólunk szól

Túlélési kalauz a pesti éjszakákhoz

  Itt a jó idő, ennek örömére a lányok is újra elindultak,  és belevetették magukat a budapesti nyári éjszakába. És mint tudjuk, hogy “Budapest nyáron sokkal szabadabb” és ” minden szabad, ami nem tilos”, gondolhatjátok, hogy milyen csuda dolgok történtek velük. Nagy bölcsességekre is rájöttek, és sok mindent tanultak ismét, mert szerencsére mindig készen állnak a… Tovább »

“Egy mecseki terápián nem kell hezitálnia”

    “Van az úgy már néha, hogy lennél máshol.” Amióta az állítólagos felnőtt életemben nekiindulok egy-egy utazásnak, mindig elcsodálkozom, hogy nekem erre van lehetőségem. Hogy amíg más dolgozik, én elutazom, és szégyenkeznem sem kell miatta, hiszen én kerestem meg rá a pénzt. Persze ott van mellette rögtön a jól ismert lelkiismeretfurdalás, hogy de hiszen… Tovább »

Az utazó

    “Gyakran éreztem, hogy nekem abban telnék gyönyörűségem, ha mindig mehetnék, egyenest, az orrom után..”/Charles Baudelaire/ Elutazni valamerre, where i have never been before. Vajon az is meglátszik az emberen, hogy máshonnan jött? Hogy nem odavalósi? Táskába pakolni ráérősen, nem sietni sehova sem, vajon mi kellhet egy hosszú hétvégére? Utazó ruhát felvenni, olyan tipikusat,… Tovább »

Biztonságban vagyunk

– Marilyn! Gyere Aranyhajat nézni! – kiabált fel egy vékony kislányhang az emeletre. – Hallod Marilyn? Indulás magadat csodálni a tévében. – És ha én vagyok Aranyhaj, te Flynn Ryder leszel?– Amit csak szeretnél királylány, az leszek – és a gyerekszoba kellős közepén a rózsaszín széken ülve, könnyed csókot adott ismét a lány szájára. Marilyn… Tovább »

A Polmerick család

  “– Hmmm…nem is tudom… – bizonytalanodott el a lány.– Emlékezz! Izgalmas élet, ellenállhatatlan pasi. Nem mondhatsz, nemet. Meg, igazából nem is kérdeztem a véleményed. Jössz velem, és kész. – Ohh, hogy már megint eldöntöttél helyettem mindent. Miért nem lepődök meg rajta..– Csak segítek jó irányba terelni az életed. – A lovagiasságod mindig ámulatba ejt…. Tovább »

Jössz velem Rómába?

“– Kérlek, Jamees! Mondd el!- nézett szépen Marilyn, és tudta, hogy aljas módszert vetett be, de a kíváncsiság furdalta az oldalát. – Jajj, ezt ne csináld! Ha elmondom, utána válaszolsz?– Cserkészbecsszó! – keresztezte az ujjait Marilyn. – Ááhh, utálok ilyen kenyérre kenhető lenni – forgatta a szemeit James. – De legyen meg a királylány akarata!… Tovább »

Igenis, Uram!

– Hát nem is tudom… – emelt fel James egy másik zacskót, és úgy nézett bele, mint aki nem tudja, hogy mi van benne. – Van még egy sonkás szendvicsem, de az meg biztos, hogy tele van tartósítószerrel, úgyhogy a helyedben nem enném meg. – Add ide! – csapott le Marilyn a zacskóra, és Jameshez hasonlóan,… Tovább »

Születésnapi látogatás az Állatkertben

Amikor a 24 éves öcséd születésnapjára azt kéri, hogy menjetek el az Állatkertbe, erre ugye, mint születésnapos kérésre nem nagyon lehet nemet mondani. Így hát hármas kis csapatunk a múzeum meghódítása után újabb cél felé vette az irányt, és felkészült a nagy kalandra.Én személy szerint az Állatkerttel nem feltétlenül vagyok kibékülve, igencsak felemás érzéseim vannak vele szemben,… Tovább »

Bosszantó, rámenős és mégis…

“– Merre ?– A végtelenbe és tovább.– Szereted a Toy Story-t?– Nem mondhatni. – Különösebben én sem rajongok érte. Annyira.Egymásra néztek, mint két cinkostárs, és nekiindultak a végtelennek. Na meg egy kicsivel tovább.” Ha nem olvastátok az előző részt, vagy régen olvastátok, és szívesen felfrissítenétek az emlékezetetek, akkor itt megtehetitek. ———————————————————————————————————————————————————————- Marilyn már éppen a… Tovább »

Még mindig őrült

“- Marilyn vagyok!– Én pedig James! Akkor kedves Marilyn! Biztos, hogy ezt akarod? – nézett mélyen a szemébe. “Egészen helyes”– futott át Marilyn agyán a gondolat. – Hogy hogy nem vette eddig észre? Ezt akarta-e? Igazából nem, nem akarja, de nem maradt más választása. Vagy ez, vagy a semmi. Vagy ez lesz élete legnagyobb kalandja,… Tovább »

Május volt akkor…

Akkoriban régi vonatokon utaztunk sokat, sokáig. Emlékszem, hogy drukkoltunk, hogy az IC-n, aminek mindig olyan hangzatos neve volt, mint Tiszavirág vagy Kamilla, menetirány szerinti ülést kapjunk, mert nem bírtam háttal utazni. Emlékszel még a bőrülés szagára? Nekem a mai napig benne van az orromban. Télen meg lehetett fagyni, nyáron pedig odaolvadtunk az ülésre. Sohasem mertem rövidnadrágot… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!