Rólunk szól

Lefagyasztott mondatok

  Pár napja átfutottam a telefonom jegyzeteit. Ez az a hely, ahova firkálgatni szoktam ráérős időmben, utazás közben, ha éppen beugrik egy mondat.Lovasi Andrással olvastam egy interjút, és neki is vannak ilyen “lefagyasztott” dalszövegei/versei. Ő nevezte így őket, mert kicsit olyan ez, mint amikor eltesszük a fagyasztóba a hozzávalókat, hogy majd némi idővel később kéznél… Tovább »

Színházat játszom

  “És akkor mégis, miért jár színházba az ember? Talán mert reményre vágyik? Megtisztulásra? Feloldozásra? Üdvözülésre? Meggyőződésem, hogy igen.” /Szilágyi Andor, drámaíró, a Nemzeti Színház magazinjának október-novemberi számából/ “Közben én is színházat játszom két nap is egymás után. Aki bemegy a mosdóba lány tornacipős, farmeros, trikós, fonott hajú. Aki kijön? Balerinacipős, ha a magassarkút egyszerűen… Tovább »

A függőség, mely boldoggá tesz

  “5 Instagram profil, akiket követek” Ez lett volna a mai bejegyzés címe, meg a tegnapié, meg a tegnapelőttié, de aztán valami egészen más lett belőle. Majd jön az Instagram is, de csak azért, mert meg akarom nektek mutatni Wayne Skivingtont, és így tudom úgy megtenni, hogy ne nézzek ki rajongó 15 éves lánynak. Szóval,… Tovább »

Töredékeim, vázlataim, félbehagyott mondataim

    Te csak írj Kicsilány, és ne foglalkozz semmi mással. A futók kitartóak, összeszedettek, kiegyensúlyozottak. A futók harmonikus kapcsolatban élnek a körülöttük levő világgal. A futók cél- és sikerorientáltak A futók az elit. Akinek van ideje reggel futni egy órát, annak semmi baja nem lehet az életben. Még akkor sem, ha hajnali 5-kor kel… Tovább »

Ars Poetica

  Ars Poetica: “Az ars poetica (latin ‘költői mesterség, költészettan’) a gondolati líra világosan elkülönülő költeménytípusa; azon művek elnevezése, amelyek a költészet szűkebb és tágabb szakmai céljaival és eszközeivel, a költői műalkotás lehetséges céljaival foglalkoznak.” “Felelős lettél azért, amit megszelídítettél… felelős lettél a rózsádért.” Felelős lettél az olvasóidért. Felelős vagyok értetek. Minél többen követtek annál… Tovább »

Egyszer fent, egyszer lent

  Keresem a témákat, hogy miről is írhatnék, mert nem megy az mindig olyan könnyen. A legnagyszerűbb dolgok mindig akkor történnek, amikor csak hagyom, hogy a kezem fusson a papíron, de mostanában erre alig van lehetőségem. Egyik pillanatban imádom, hogy betemet a sok tennivaló, mert ebben a pörgésben vagyok én igazán önmagam, a másik pillanatban… Tovább »

Vállalom

  – Én megjelölöm őket. – Kiket?– Akikkel találkozom. Teszek egy jelet a homlokukra. Olyan jelet, amiről már messziről fel lehet ismerni őket, és mindenki más tudja róluk, hogy dolguk volt velem. Aztán persze leírok mindent. A legapróbb részletekig… Téged is meg foglak jelölni. – Tudom. – Téged is meg foglak írni. – Tudom. –… Tovább »

Kávé, toll és papír : ennyi elég a boldogsághoz

  Egyedül vagyok, és talán még sohasem voltam ennyire egyedül. Naphosszat nincs kihez szólnom, így már kezdek is hozzászokni ahhoz, hogy csendben maradok. Ha meg valaki kedves velem, ráontok mindent, és be nem áll a szám. Nem is volt az olyan régen, amikor még nem értettem az ugyanilyen eljárást folytató embereket, de most már egy… Tovább »

Mosolyogj, királylány!

  Reggel azon gondolkoztam, hogy már csak egy vastag keretes szemüveg hiányozna, hogy úgy nézzek ki, ahogy…ahogy kell? Ha már íróféle az ember. Olyan féleség. Egyszer majd biztosan felnő a feladathoz. Táskámban füzetek, és egy könyv. Még nem “A KÖNYV”, nem a sajátom, de egyszer annak is eljön az ideje. Még tanulom a mesterséget. Van… Tovább »

Pillanatképek az életünkből

Szombat este felbontottam egy üveg bort, én egyedül, magamnak, és a legújabb cikkemet kezdtem el írni. Csak a cigaretta hiányzott a kezemből, na nem mintha az a veszély fenyegetne, hogy valaha is rászokom. Csak azért, mert nagyon illene a díszletbe. Mindeközben éppen arról olvastam, hogy melyik írónak mi volt a legkedvesebb itala… “Tudod, hogy olyan,… Tovább »

Elveszett szavak

Olyan erővel  sikálta az edényeket, hogyha gyengébb anyagból készültek volna, már biztos hogy a kezében törtek volna szét. Valahol le kell vezetnie a feszültséget. Napok óta nem írt már semmit. Minden délután ugyanaz a képlet. Kiül a verandára, a délutáni napsütésbe, mélyeket lélegzik, kezébe veszi a tollat és…semmi. De nem hogy csoda nem történik, még… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!