Aki a szerelembe szerelmes

Nem lehet előled elbújni

    Már nem is kapkodom a lábaimat, hova is szaladnék, nem lehet előled elbújni. Gyanútlan vagyok, amikor rám tör a hiányod, nem jelzi semmi a jöttét. Az előző pillanatban még mosolyogtam, a következőben már kifut a lábam alól a talaj, minden ízemben remegek, és a jól ismert kéz, vasmarokkal szorítja össze a tüdőmet.A nevetés mindig… Tovább »

Még nem találkoztam mindenkivel, akivel kell

  Még nem találkoztam mindenkivel, akivel kell. Még nem írtam meg minden történetet. Lassan ringatózó hajótest vagyok a fekete víz felszínén. Beleolvadok az éjszakába. Utánam madarak jönnek, madarak jönnek. Vészjósló hangokat hallatnak. Egy lány sétál a parton. Én vagyok az. Magamat nézem a vízben. A hajó is én vagyok. Nem kezdek többet nálam gyengébbel. Se mentálisan, se fizikálisan. “Akkor sem eresztem…” Elkapcsoltad… Tovább »

A boldogság világnapjának margójára

  Milyen jól is hangzik ez. Valaminek a margójára. Egy szakításnak, egy születésnapnak, a boldogság világnapjának. Merthogy az van ma. És valahogy tényleg. Mintha jött volna egy kis fellélegzés. Hogy a tegnapi séta tette a Dunánál? Vagy az a fél kiló csoki és perec, amit lenyomtam a torkomon? A néhány Simpson rész? Mindig tudok rajta… Tovább »

Tudom, hogy nem mérsz rám többet, mint amit el tudok viselni

  Maria térdre ereszkedett, és kezét imára kulcsolta:“Istenem. Régen nem szólítottalak már meg, és most megint kérni jöttem. Nem én vagyok a legjobb bárányod, hiszen mindig csak a szükség óráján fordulok hozzád. Talán néha már nem is számolsz velem, és csak reménykedem, hogy Te sokkal nagyvonalúbb vagy annál, minthogy büntetést mérj tékozló lányodra. Valahol mélyen ősi bizalommal… Tovább »

Lehet – nem lehet

  Pöttyös a ruhám, leopárdmintás a balerinám és virágos a napszemüvegem. “A kislányoknak van ilyen napszemüvege”– megrándítom a vállam. Én ilyen vagyok. Engem így kell szeretni. “Engem nem lehet elfelejteni, értem könnyeket illik ejteni.” Lehet velem kocsmák sötét sarkában elbújni, és egyszer végre őszinte érdeklődéssel fordulni felém, miközben én úgy teszek, mintha nem venném észre… Tovább »

A függőség, mely boldoggá tesz

  “5 Instagram profil, akiket követek” Ez lett volna a mai bejegyzés címe, meg a tegnapié, meg a tegnapelőttié, de aztán valami egészen más lett belőle. Majd jön az Instagram is, de csak azért, mert meg akarom nektek mutatni Wayne Skivingtont, és így tudom úgy megtenni, hogy ne nézzek ki rajongó 15 éves lánynak. Szóval,… Tovább »

Számadás: letészem a lantot, elég volt

  Kissé hatásvadász cím, nemde? Kérlek, nézzétek el nekem. Ilyenekkel szórakoztatom magam. De nagy tévedés nem történik, tényleg leteszem, csak nem ezt az egyetlen és igaz hangú lantot, hanem egy másikat. Mert elég volt, hogy sosem vagyok elég. Elég valamilyen, amire lehet hivatkozni. Most éppen elég vékony. Múltkor elég extrovertált, aztán elég ahhoz, hogy beleszeressenek,… Tovább »

Ima

    “Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére!”/Antoine de Saint-Exupéry: Fohász/ Uram, Teremtő, Univerzum, Angyalok, valaki, aki ott fent van, és vigyáz ránk. Kérlek, hallgass meg. Engedd, hogy megfeledkezzek a félelmeimről. Hogy tudjak bízni újra tiszta szívvel, mintha… Tovább »

Aki másfél éve egyedül van

  Aki másfél éve egyedül van, annak megváltoznak az elvárásai magával és másokkal szemben is. Az már nem menekül másokhoz. Hiába vágyik rá már néha kétségbeesetten , hogy őt is szeressék, elmegy onnan, ahol nem szeretik, vagy nem jól szeretik. Nem úgy szeretik, ahogyan az neki jó. Aki egyedüllétét már nem hónapokban, hanem években méri… Tovább »

Esti mese felnőtteknek

      Megint mentem. Megint mentünk. Nagyon időszerű volt kiszakadni a mindennapokból. Kellett egy kis “lélektöltés”. Mert amikor elmeséltem, hogy előadásra megyek, és megkérdezték, hogy mit fogok tanulni, azt mondtam, hogy semmit. Mert semmi olyat nem tanulok majd, ami a kívülálló számára értékes lehet. Nem adnak érte érdemjegyet, hacsak nem emberségből vizsgáztatnak, és a… Tovább »

Félünk…

  Mennyi mindentől félünk… Félünk a pókoktól, a horror filmektől, a denevérektől, a harci kutyáktól, a sötéttől, az éjszakától, attól, hogy az éjszakában nyugtalanító gondolataink támadnak. Félünk az elhízástól, a hajhullástól, a ráncoktól, az öregedéstől. Félünk az elmúlástól, félünk a haláltól. Félünk a bevándorlóktól, a betegségektől, a háborúktól, félünk a globális felmelegedéstől, az atomenergiától,  az… Tovább »

Mi hiányzik?

“Egy mosolygós délután. Egy megindult, vakmerő gondolat: élni! Tudni, hogy valahol, valaki vár. Hogy az itt következő sorokat várja a fákon túl egy olvasó.”(Szerencsés Károly) Hogy mi hiányzik?Apróságok, egészen apróságok. Egy érintés. Hogy valakinek elmondhassam, vettem egy pillangós füzetet. Hogy valaki tisztában legyen azzal, milyen jelentőséggel bír egy pillangós füzet. Bevásárlás a sarki boltban. Nevetés,… Tovább »

Gyerekcipőben

Nézem az üres papírlapot, fogom a tollam, és várom, hogy valami történjen. Már megettem az összes mandulámat, a csipkebogyó teám az asztalon gőzölög, szombat este, én így mulatok. Megint kis kihagyás után térek vissza az íráshoz, először zavarban is vagyok, akadoznak a betűk, mint régen látott szerelmesek esetében. Rossz és csalfa szerető vagyok.  Hosszas gondolkozás után arra… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!