Rólunk szól

Hétvégre

  Ami nem egészen olyan, mint a Punnanynál, de azért mégis. Vagy mégse. Apropó, Punnany. Hogy lehet olyan időzítés, hogy pont a szülinapi pécsi kirándulás után egy héttel koncerteznek Pécsett? Hol itt az igazság? Ki találta ezt ki, fiúk? Pedig micsoda szülinapi móka lett volna. Mondjuk móka így is lesz elég, láttam, szép hosszú a… Tovább »

Summer of ’16

  Igaz, hogy hivatalosan vége van már a nyárnak, nagy bánata is van ezért Hajnikának, de mivel még továbbra is negyven fok tombol odakint, hála annak a magasságosnak, így úgy gondoltam, nem késő még megírni egy igazi, mindent összegzős, úgy ahogy kell nyárlezárós összegzést írni. Mert egy összegzés csak összegzős lehet. Mert, bár nem is… Tovább »

Karcolatok

    Karcolat 1: “A karcolat (vagy rajz) a 19. században a napi sajtó jellemző műfaja (mint például ma a riport). Az újságírás természetéből következően a művészi képzeletnek kisebb szerepe van benne, mint általában a szépirodalom alkotásaiban. Többnyire valóságosan megtörtént eseményekből ragad ki egy-egy epizódot. Ironikus szemléletű, kritizáló célzatú, rövid, szellemes és tanulságos szépprózai műfaj.”… Tovább »

Töredékek #9

  Töredékek… Innen, onnan, kicsik és nagyok. Néha egészen annyira töredezettek, mint én. Kiemelve a kontextusból sokszor egészen más jelentést hordoznak. Abban az egy mondatban minden benne van. Néha egy szó is elég. Jókor, jó hangsúllyal. Néha megnevettet, néha fejbe kólint a brutális őszinteségével. – Jársz még gyúrni? – Hogyne járna, nézd meg milyen karja… Tovább »

“December az úton szánkóval szalad…”

  A fenyőfák rendezett sora, amíg várják, hogy valaki hazavigye őket. Az orromra eső egyetlen hópehely. A kézzel kötött sálam, amit csak a legnagyobb hidegben veszek elő. És a Mickey egeres sapkám. A vörösre fagyott kezeim, mert kesztyűt, azt nem vagyok hajlandó hordani.  A karácsonyfa emlékekből előkúszó illata, amit akkor is érzek, mikor még bent… Tovább »

Boldogságosságok #20

  Nem is kell hozzájuk magyarázat, mert önmagukban is megállják a helyüket. Sokfélék. Aprók és nagyok. Jut belőlük minden napra egy. De van, hogy több is. * a gyertya eloltása után a szobában maradó illat * “sütőtöközős” esték * rózsaszín körmök a lábamon * kora reggeli futás * új rózsaszín esernyő * mamusz + takaró… Tovább »

“Szállnak a darvak, szállnak az égen”

  Láttál már darvakat szállni őszi égbolton? Hallottad már őket? Mert először csak a hangzavarra kapod fel a fejed. Jönnek. Közelednek. A hangjuk már jóval megelőzi őket. Majd meglátsz egy kavargó csapatot a magasban, apró kis pöttyök csupán. Kavarognak, rendezik soraikat. És elindulnak a V-betűk. Egyik a másik után. Szállnak a nap felé. Honnan tudják,… Tovább »

Az a két lány

  Emlékszel még rájuk? A tündérre és a tetovált lányra? Előtted van az arcuk? A tetovált lány göndör hajú,  farmer rövidnadrágot hord, de annyira rövidet, hogy a forró nyár éjszakák még forróbbak lesznek. Rengeteg hajjal és csillogó szemmel whiskey kólát szürcsöl, vidáman flörtöl fiatalabb fiúkkal, idősebbekkel, vele egykorúakkal, és úgy érzi, csak az övé a… Tovább »

Mi hiányzik?

“Egy mosolygós délután. Egy megindult, vakmerő gondolat: élni! Tudni, hogy valahol, valaki vár. Hogy az itt következő sorokat várja a fákon túl egy olvasó.”(Szerencsés Károly) Hogy mi hiányzik?Apróságok, egészen apróságok. Egy érintés. Hogy valakinek elmondhassam, vettem egy pillangós füzetet. Hogy valaki tisztában legyen azzal, milyen jelentőséggel bír egy pillangós füzet. Bevásárlás a sarki boltban. Nevetés,… Tovább »

El nem küldött üzenet

“Minden írás, már maga az írás mint cselekvés is fikcióképző, még akkor is, ha tényleg megtörtént eseményeket írunk le.”/Jeffrey Eugenides/ ———————————————————————————————————————————————————————- Remegő kézzel tollat vett elő, és a kislámpa fényénél papírra vetette az első sorokat. Az utána következőek már jöttek maguktól. “Holnap reggel lehet, hogy nagyon fogom bánni ezt az üzenetet. De furcsa gondolataim és érzéseim… Tovább »

Névtelenül

Milyen ironikus, hogy két majdnem dátum majdnem egy napra esik. Az életnek néha egészen jó humorérzéke van. Majdnem, mintha egészen én lennék az a lány, aki…Megint hideg van, a takarót is elő kellett vennem, a kapucnit pedig a fejemre húzom. Ádám itt volt, egészen itt, a közelemben. Most hol vagy Ádám?Mintha már rögtön az elején… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!