Rólunk szól

Mi vagyunk

    Mi vagyunk azok, akik erősnek mutatják magukat, akik szeretnek egyedül lenni, de közben azt kívánják, bárcsak valaki megkérdezné esténként, hogy telt a napjuk. Akik egy gyenge pillanatban mutatnak valamit az igazi valójukból, de a következő napon úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Mi vagyunk, akik meghallgatnak, akik kérdeznek és tanácsokat adnak, akikre… Tovább »

Az a bizonyos kilenc hónap

9 hónap…ennyi ideje vagyok…egyedülálló? Szingli? Magányos? Na nem, várjunk csak, az nem vagyok. Legyen a szingli. Még jól is hangzik. Mintha én akartam volna így. Bár, végül is… Tehát…9 hónapja vagyok szingli. 9 hónapja kelek, és fekszek egyedül.9 hónapja tudatosan minden percben fogom a saját magam kezét, más helyett is. 9 hónapja ismerkedek magammal, és tanulom magamat. Ez… Tovább »

Ha te változol, minden változik

Az alábbi írás egy pályázatra készült. Azonban, mivel jó szokásomhoz híven, le se tagadhatnám magam, lecsúsztam a beküldési határidőről, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a naptáramba más dátumot véstem fel, mint, ami a kiírásban állt. Így lett a 16-ból 20-a, és 18-án nem valószínű, hogy örülnének az én elmélkedésemnek bármennyire nagyszerű és fergetes is. Na… Tovább »

“Lelóg a földre a szivárvány”

Az írásnak külön szertartása van. Felveszem a mindentudó szemüvegem, és magasra kötöm a hajam. A pirosra lakkozott körmű ujjaim szaladnak a billentyűkön. Nem is igazán piros ez. Inkább olyan pirosas. Csak a szorítás múlna már el a fejemből. Front van. Hideg, meleg, kettős front, már követni sem lehet. Egész úton azt vártam, a vihar mikor csap le… Tovább »

Elhatározások, ráeszmélések, felismerések

Sokáig voltam szomorú. Vagyis, nem is igazán szomorú, amúgy is milyen ostoba szó ez, hanem inkább olyan semmilyen. És nagyon sok ideig tartott, amíg rájöttem, hoy azt a luxust, hogy semmilyen legyek, nem engedhetem meg magamnak. Így bizonyos dolgokat, még ha fájdalmasak is, de meg kell tennem. Fájdalmas kiirtani magamból emlékeket és érzéseket, és fájdalmas… Tovább »

Szerelmem, a futás

  Azt kell mondanom, mindent egybevéve és átgondolva, roppant mód egy szerencsés leányzó vagyok. Ugyanis, akinek annyi szerelme van az életben, mint nekem, az csak szerencsés lehet. Ott van mindjárt az elején, hogy hű legyek a nevemhez, a szerelem maga. Szorosan mögötte következik életem legnagyobb és legigazabb szerelme az írás, és vele együtt a blogom. De szerelmes vagyok… Tovább »

A fenomenális nő

Hónapok óta csücsül egy post a vázlataim között, és egészen idáig, nem jött el az a pillanat, hogy napvilágra kerüljön. Most viszont három bloggertársam, jajj de jó, ezt a szót kimondani, leírni,  írásából kiindulva, előszedtem a kicsikét, leporoltam, kicsicsáztam, és útnak indítom a virtuális térben, elengedem a kis kezét, meglátjuk mire megy egyedül.  A hivatkozásul megjelölt… Tovább »

Önvallomás (?)

  Ragaszkodni valamihez mindenáron, mert ezt tanultam, meg azt, hogy a boldogságot nem adják könnyedén. Ha mégis, akkor pedig gyanakodni kell, hogy később nagy ára lesz. Hát ezért megy nekem olyan nehezen a “bizalom” nevű játék. Néha figyelem magam, szinte már kívülről, ne is mondd, tudom, félelmetes ez, és azt veszem észre, hogy nem nyílok, hogy… Tovább »

Futunk, mert nem tehetünk mást

Mit tehet az ember lánya, egy havas vasárnapon, amikor semmi de semmi programja, ám annál nagyobb lelki összevisszaságban van, és fejfájással ébred? Nem, nem kucorodik be az ágyba, néz egész nap romantikus filmeket, és tömi magába a csokit. Véletlenül sem. És még csak nem is gondol semmi ilyesmire. Ellenben összerakja az edzős táskáját, felöltözik melegen, hogy… Tovább »

Áfonyaszemek

A kislány az erdőben sétált. Pöttyös szoknyája minden lépésnél vidáman libbent a térdénél. Fején kis fehér szalmakalap, virágos szalaggal, haja kétoldalt vaskos fonatokban úszott utána.Kosárkájában áfonya. A fülén egy-egy cseresznye lógott fülbevaló gyanánt, a keze már maszatos volt a ráfolyt áfonyalétől.A kisfiú észrevétlenül csapódott mellé. Kantáros nadrágot viselt, kezeit a zsebébe süllyesztette, és mint a… Tovább »

Mérföldek

Az éjszaka hosszú. Nem akar vége lenni. Háromszor is felébredsz, az órát ellenőrzöd. Mikor lesz már reggel, mikor indulhatsz? Nagy út áll előtted, és egyedül kell végigmenned rajta. Vajon tudod teljesíteni?Az ébresztő megcsörren, és te kipattansz az ágyból. Arcodat mosod. Felveszed a ruhát, az ismerős mozdulatok megnyugtatnak. Csak mindent  ugyanúgy. Nehogy hiba csússzon a gépezetbe. A… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!