Rólunk szól

Szeretem az életem!

  Hasít belém a felismerés valahol a macskaételek és a tisztálkodószerek között félúton. De még a zöldségesstand előtt. Abban a furcsa, semmi mással össze nem hasonlítható, gazdaságos levegőben jövök rá a nagy igazságra, gyorsan körbe is nézek, hogy valaki látta-e a világrengető gondolatnak a születését, de a dezodorok egykedvűen pislognak rám, ők el vannak foglalva… Tovább »

A péntekről

  Sohasem akarnék a 8-től 4-ig dolgozó embertömeg része lenni. Forrón és csapzottan hömpölyögni a metrón, fogódzkodni a sok száz korábbi kéztől ragacsos kapaszkodókba. Ha nagy ritkán mégis ezt teszem, szenvedek minden egyes pillanatban. Mint most is, a negyven fokos hőségben, amit a villamos klímája sem bír már. Mint a heringek, láb a lábon, kéz… Tovább »

A szerelem az egyetlen lehetséges létezési állapot

    “…Valakit, valamit szeretni kell. Nyíló virágot, kék eget. Minden koldusnál százszor koldusabb, Ki senkit, semmit nem szeret…” /Endrődi Sándor: A szeretetről, részlet/   Szerelmesnek lenni busóba, madárhangba, tavaszba, az idegenek tekintetébe. A frissen mosott haj illatába, a napsütötte ágyneműjébe, a reggeli kávéba, az elmúló fejfájásba. Szeretni várost, tájat, erdőt, mezőt, szeretni mindent, ami… Tovább »

70 tanács az Élet nevű játékhoz

  Egy amerikai iskolában a végzős gimnazisták különleges ajándékot kaptak tanáruktól, aki saját listáját nyújtotta át nekik, mely a szerinte legfontosabbnak vélt 100 bölcsességet tartalmazza. Erről a listáról válogattam most én is. Íme 70 fontos tanács, amivel már bele lehet kezdeni a nagy játékba. 1, Számtalan mód van arra, hogy közelíts meg egy medencét. A… Tovább »

Ötletek a boldog hétköznapokhoz

      Megint egy újabb hétfő reggel. Még mindig sötét van, még mindig hideg van, mi meg már megint késésben vagyunk. Még mindig sokan vannak a metrón, a munkában az ügyfelek még mindig bosszantóak, és még mindig sok a papírmunka. Még mindig fáradtak vagyunk, és csak a takaró alatt maradnánk. De nem lehet, mert… Tovább »

Az élet szép

  Olyan sokféle élet létezik, és nem biztos, hogy az én igazságom az egyetlen. Az élet szép. Ebben biztos vagyok. És amikor a legnagyobb félelemben vagyunk, és úgy érezzük, hogy a legmélyebbre süllyedtünk, akkor jön a megváltás. Ez pedig a tapasztalat. Onnan tudjuk, hogy jó úton járunk, hogy az elején majd belehalunk a félelembe. De… Tovább »

Csipkerózsika álom

  Sehol senki az egész megállóban, a mozgólépcső is csak akkor indul, ha rálépek. Kicsi Lány, mibe keveredtél már megint? Mindjárt itt a karácsony és én úgy pörgök, mint a felhúzott búgócsiga. Csak onnan veszem észre, hogy eljött az ideje, hogy a válasz e-mailben, amit kapok, kellemes ünnepeket kívánnak. Őrület. Elrobogtam a legkedvesebb ünnepem mellett…. Tovább »

Milyen életet szánsz magadnak?

  Emlékeztek, amikor a hatodik évadban az orosz Petrovsky megkérdezi Carrie-t, ( igen, igen, még mindig Szex és New York, hát tehetek én róla, ha nem tudok lekattanni a témáról) :“Milyen életet szánsz magadnak?” Nos, mit is lehet erre válaszolni?Elgondolkodtunk valaha is egyáltalán, hogy milyen életet szánunk magunknak? De úgy istenigazából. Mert persze tudjuk azt,… Tovább »

A tele zsák, a bizalom és önmagunk szeretete

  Fáj mindenem. De most végre nem belül, hanem a külső vázban vannak problémák. És valahogy sokkal elviselhetőbb ez. A testi fájdalmat könnyebb elviselni, mint a lelkit. Mert tudod, hogy előbb-utóbb elmúlik. Egy kis pihenés, egy fájdalomcsillapító, egy krém, egy masszázs, egy borogatás és máris jobb. A lélek fájdalmára viszont nincs biztos gyógyszer. Csak az idő…. Tovább »

A nyár, a lobogó hajam és a boldogságom

Egy mosolygós délelőtt, amikor pizsamában maradunk, vagyis, nem is egészen pizsamában, hanem annak nevezett trikóban és rövidnadrágban. Táncolni a szoba közepén rég elfeledett dalokra, rég elfeledett mozdulatokkal. Vagy Bon Jovi It’s my life-ját énekelni a kibontott, hullámos hajammal, miközben igazán rocksztárnak érzem magam. Máris jöhet egy kávé, amíg mindenki együtt van kint a konyhában, és… Tovább »

Ha te változol, minden változik

Az alábbi írás egy pályázatra készült. Azonban, mivel jó szokásomhoz híven, le se tagadhatnám magam, lecsúsztam a beküldési határidőről, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a naptáramba más dátumot véstem fel, mint, ami a kiírásban állt. Így lett a 16-ból 20-a, és 18-án nem valószínű, hogy örülnének az én elmélkedésemnek bármennyire nagyszerű és fergetes is. Na… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!