Rólunk szól

Én nem vagyok igazán jó

                 forrás: Fortepan/Szerdahelyi Márk

 

“Nem ismernek, Judit. 
Azt hiszik, hogy ilyen, meg olyan vagyok. Közben meg egészen másmilyen. De egyikőjük sem ismeri az igazi valóm. Nincs is kedvük megismerni. Nem hibáztatom őket, nekem sincs kedvem hozzájuk.

Emlékszik arra a nagyon fiatal fiúra, akivel véletlenül…? Veszélyesnek nevezett. Romlottnak. Azt hiszem, talán neki volt igaza. Kétségkívül, van bennem valami romlottság. 

Én sohasem akartam igazán jó lenni. Valahogy belekezdtem, és rajtam ragadt. Ez is valamiféle bélyeg. De én nem vagyok igazán jó, Judit.
Tudja mi az igazság? Én csak élni akarok szabadon, kiélvezni minden napot a lehető legteljesebben. És örülni egy kicsit, amikor éppen jó. Tudja, maga tudja a legjobban, hogy volt már nem kevés rossz. 

Én már végre nem sajnálok semmit. Ez nagy szabadságot ad. Örülök, ha megtörténik, mert szegényebb lennék nélküle. Nem neheztelek senkire. Engem már meg sem lehet bántani. Nem találnak fogást rajtam, mert elfogadok mindent úgy, ahogyan van. 

Ez persze  nem jelenti azt, hogy ne akarnék többet. Tudja Judit, milyen az ember. Mindig reménykedik, a jóból meg mindig többet szeretne. 
Ha csak egy kicsivel is, de tartson még tovább. 
Na meg, fárasztó is úgy tenni, mint aki nem akar semmit. Már persze, ha akar. 

Nem szeretek egyedül aludni. Maga mit gondol erről?
Mégiscsak jobb, ha van az ember mellett valaki, nem igaz?
Még ha olyan szürreális napokat élünk, hogy nem is akarjuk álomra hajtani a fejünk, mert a valóság annyival izgalmasabb, ha mégis elalszunk, csak jobb, ha van valaki mellettünk
Nem igaz, Judit?

Mondja meg, maga!

Látja, milyen önző vagyok. Csak fecsegek itt, húzom az időt. 

Nem tudok egyedül aludni. 

Kérem, ne kapcsolja le a lámpát!”

 

          forrás: Fortepan/Magyar Bálint

 


Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod. 
Ha véleményed van, kérlek, írd meg nekem.

Ha van még időd, olvasgass tovább nyugodtan, remélem, hogy találsz még olyat, ami érdemes az olvasásra. 
Ha úgy érzed, még mindig nem elég, nézd meg a Facebook oldal-t is. Képek, idézetek, zenék, videók és természetesen a legújabb bejegyzések.

"Ott ültek még sokáig a bor mellett a teraszon, az egyre halványuló lámpa fényénél.
A tündér a vonatról és a tetovált lány. 
Mind a kettő én voltam. "

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!