Rólunk szól

Így lopok el embereket magamnak

 

Időnként ellopok magamnak embereket. Ne rökönyödjetek meg, nem gonoszságból teszem.
Még csak előre megfontolt szándék sem vezérli a cselekedetemet.
Csak úgy… megtörténik.

Sokkal egyszerűbb ezt véghez vinni, mint gondolnátok. Előkészület sem kell hozzá.
Én csak…beszélgetek velük. Aztán jön egy mondat. Amiről úgy érzem, hogy ezt magammal kell vinnem. Hogy muszáj, hogy elkísérjen.
És jön velem. Nagyon noszogatni sem kell.

Ha kérdeznétek, nem tudnék rá válaszolni. Nem tudom, mióta él bennem ez a vágy, hogy megőrizzek mindent. És mindenkit. 
Nem tudom, hogy azért kezdtem el írni, mert túl sok volt a gondolat (de, pontosan ezért), vagy azért jegyzek mindent, és azért figyelek mindenre, mert írok. 

Valamiféle kényszer ez. Muszáj, hogy megőrizzem ezeket a gondolatokat. 
És a gondolatokkal együtt a beszélgetőpartnereimet is. Nem tudom őket elengedni.  

Hiányoznának. 
Így inkább lopok egy kicsit belőlük magamnak. 


– Ilyen terveid vannak?
– Nem tervezek. Csak létezem. És ha nem történik nagy tragédia, akkor már jó. 

– Csak élvezni akarom végre egy kicsit, ha már jó. Tudom, hogy úgyis elmúlik, de addig még hadd legyen nekem is jó. Volt már éppen elég ideig rossz. 

– Te milyen állat lennél?
Macska…nyauuu, fff…
– Mert kilenc élete van?
– És mindig talpra esik. 

– Egyszer ittam, azt hiszem ananászos – epreset, rózsaszín volt, és volt rajta egy rózsaszín flamingó is. Ez sokat elmond az ízéről. 
– Rózsaszín flamingó íze volt?

– Még csak hónap közepe van, és hónap végéig ellenni pénz nélkül, kicsit mosolygós. 

– Köszönöm, hogy gondoskodsz rólam. 

Élményekre van szükségem, hogy legyen miről írni. Emberekre van szükségem, mert utálom a magányt. De magányra van szükségem, hogy alkothassak. Meg kell találnom a kettő között az egyensúlyt. 

– Hogy fogsz így írni, ha mindig velem lógsz?
– Gyűjtöm az érzéseket. Inspirálódom. 
– Én vagyok a múzsád?
– Valami olyasmi. 

 

 


Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod. 
Ha véleményed van, kérlek, írd meg nekem.

Ha van még időd, olvasgass tovább nyugodtan, remélem, hogy találsz még olyat, ami érdemes az olvasásra. 
Ha úgy érzed, még mindig nem elég, nézd meg a Facebook oldal-t is. Képek, idézetek, zenék, videók és természetesen a legújabb bejegyzések.

"Ott ültek még sokáig a bor mellett a teraszon, az egyre halványuló lámpa fényénél.
A tündér a vonatról és a tetovált lány. 
Mind a kettő én voltam. "

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!