Rólunk szól

“Mi az élet?” – kérdeztem, hét blogger válaszolt

 

 

“Mi az élet?” – ezt a kérdést tette fel nekem egyik nap egy ismerősöm. ( Igen, én ilyen mély beszélgetéseket folytatok korán reggel. 🙂 ) Kíváncsi volt rá, mit gondolok, én, mint “művésznő”. (Mert amellett, hogy mély beszélgetéseket folytatunk, még jófejek is az ismerőseim, és tuningolják az egomat, szintén korán reggel.)

Zavarba jöttem. Össze-vissza dadogtam, nem is tudtam, hogy mit válaszoljak. Majd valami ilyesmit sikerült összehoznom:
Inkább, mi nem. Nem a napi nyolc óra munka, a befizetetlen számlák, a stressz, a félelmek, a szorongás. Élmények, emberek, nevetés, amikor nem várod, hogy eljuss már valahova végre, hanem pontosan jól vagy ott, és akkor, amikor vagy.
Ha ez az érzés hosszú távon megvan, akkor az az élet.
Talán. Művésznőileg. 


Aztán, úgy gondoltam, hogy csak meg  kellene kérdezni a többi “művésznőt” is, hogy ők vajon mit gondolnak. Így bedobtam a kérdést a Csakazértis Nő – nem csak Nőknek csoportban, ami jelenleg az egyetlen olyan csoport, amelynek életében aktívan részt is veszek (mindenhol máshol lusta dög vagyok, és csak megfigyelek).  

Ők heten, válaszoltak. Hét nő, hét blogger.
Heten, hétféle választ adtak. Nem csodálkoztam, hiszen mindannyiunk élete más. 

Valamiben azonban mindannyian egyetértettek.
Habár az életnek vannak nehezebb periódusai, és nem egy romantikus, rózsaszín lánymese, mégis, akárhogy is van, az élet gyönyörű.

 

 


1, Az élet egy napló KissEmese mindennapjai
“Az élet egy üres napló, amibe mi írjuk bele a saját történetünket. Hogy milyen hosszú lesz, s mi a műfaja, az csakis rajtunk áll. Lehet komédia, kalandregény, romantikus családregény, de lehet egyszereplős monológ, dráma, vagy unalmas, fakó leírás.

Az biztos, hogy lesz vége. Mert ahogy kinyílt a napló, úgy be is csukódik egyszer….
Most ez ugrott be. De van, mikor azt gondolom az élet egy nagy -nagy szívás….

2, Az élet egy barátPinkAnyu
“Az élet egy olyan barátunk, akit meg kell hallgatni, s akkor meghallgat ő is.
Mióta az élet akarása kirángatott a halál karmaiból, megtanultam mit jelent az erő, a szeretet, a mosoly.
Az élet maga a végtelen óceán, hiszen, ha gyermeket szülök, az enyémből adok egy cseppet neki. Én adtam egy cseppet a fiamnak, 9 hónapig készítettem fel arra, hogy elfogadja tőlem. Elfogadta. Remélem majd él az élet adta lehetőségekkel. S ha én már nem leszek, a halálomban is a gondolat erejével életeken segíthetek.

Ez a szép verzióm, így is gondolom, ám a keményebb napjaimon, amikor fizikai fájdalmak legyűrnek, egy harcnak látom. Egy olyan végtelen háborúnak, amit meg kell vívnom, és nyernem is kell, felül kell kerekednem az életemen, és erősnek kell lennem, a fiamért, a családomért. Hiszem, hogy nem adhatom fel az életem!”

 

 



3, Az élet egy kötéltáncKötéltánc
“Az élet számomra egy kötéltánc. Folyamatos egyensúlyozás. Jó vagy rossz döntések. Menni vagy maradni. Vele vagy mással. Valakivel vagy egyedül. Munka vagy család. Esetleg munka ÉS család, és akkor már dupla kötéltánc, sőt, tripla, hiszen a párkapcsolat részére ugyanolyan nagy hangsúlyt szükséges fektetni.

És igen, az elején nagyon béna az ember… folyamatosan leesik, és ha szerencsés, akkor kis magasságban kezdi és talán még fogja is valaki a kezét… aztán lesz olyan feladat, ahol se biztonsági kötél, sem segítő, csak ő maga, tízezer méter magasban, de muszáj átjutni, átegyensúlyozni, és nem tudhatod, hogy leesel-e, de azt igen, hogy ha átérsz, sokkal jobb vár rád, mint ott, ahonnan elindultál… Megedződsz közben.

Évek múltán csak nevetsz rajta, hogy már micsoda kunsztokat tudsz, már nem csak szerencsétlenkedsz a kötélen, hanem mutatványokat ugrasz… és ha minden jól megy, a pároddal valóban táncoltok azon a bizonyos kötélen, már nem néztek sem le, sem előre, sem hátra, csak egymás szemébe, és élvezitek az egészet. Akár fél méter magasban, akár a felhők között van éppen kifeszítve az a kötél. És igen, van rossz mozdulat, és van, hogy valamelyikőtök megcsúszik… És olyankor el lehet kapni a másikat, és lehet vigyázni rá, és vissza lehet kapaszkodni a kötélre.”

4, Az élet bátorságÚtitárs
“Én nemrég megvettem egy ronda pólót, mert olyan találó szöveget írtak rá, ami miatt egyszerűen nem hagyhattam ott: „Die with memories, not with dreams!” Röviden ez az élet.

Merni és cselekedni, bátran belevágni új dolgokba, új kihívásokba (még akkor is, ha néha nem úgy sikerül, mint ahogy terveztük), hogy minél ritkábban kelljen feltenni magunknak a kérdést, „mi lett volna, ha…?”

 

 



5, Az élet élvezetAstrid, én is a Vénuszról jöttem
“Rohanás, sorozatos harcolás, majd a kereszteződések közötti választás. De mi az igazi élet?
Megállni,meglátni a jót és a szépet. Kiélvezni minden percet, nem kényszeríteni magunkat sablon udvariassági körökhöz, szeretni, szeretve lenni, barátkozni, utazni, enni- inni, táncolni, és rengeteget nevetni.

Sosem semmit megbánni!”

6, Az élet lehetőség Kapcsolathekker Blog
“Az élet számomra legfőképpen lehetőség, azt hiszem. Lehetőség mások szeretetére és az alkotásra: semmiből valamit, rosszból jobbat, üresből telit. Szerelemből családot, házból otthont. Az élet mindenki számára esélyt ad a boldogságra de van, akinek sokkal nehezebb terep jut másoknál…

Emiatt alapvető kellene legyen, hogy hálával fogadjuk a jó dolgokat és ahol csak módunk nyílik rá, segítsünk. A legtöbb embernek fogalma sincs, mennyire szerencsés. Szerintem a hála megélése nagyon fontos lenne… Egészen más szűrőn láthatjuk vele a világot.”

7, Az élet szeretet – Csak csináld- Magadért
“Az iskolában a tábla felé ez volt írva: “A szeretet az élet.” Nekem sokszor mondják, hogy álomvilágban élek.. Annyi biztos, hogy álmodozó vagyok. Ugyanakkor teszek is azért , amit igazán szeretnék. Büszke vagyok rá, hogy elérem, amit akarok.

Szerintem ennyi a “titok”: szeretni, amit csinálunk. Szenvedéllyel mosolyogva tenni. És azokkal foglalkozni, akiket szeretünk, akik fontosak nekünk. Ugyanakkor kedvesnek lenni mindenkivel. Beleértve önmagunkat is. Észrevenni a szépséget, a mindennapi csodákat, a jót. Nem csak otthon ülni, hanem menni, élvezni, amit kapunk. Élni a lehetőségekkel. Bátran igent mondani.
Az élet szép.”

 

 

 


Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod. 
Ha véleményed van, kérlek, írd meg nekem.

Ha van még időd, olvasgass tovább nyugodtan, remélem, hogy találsz még olyat, ami érdemes az olvasásra. 
Ha úgy érzed, még mindig nem elég, nézd meg a Facebook oldal-t is. Képek, idézetek, zenék, videók és természetesen a legújabb bejegyzések.

"Ott ültek még sokáig a bor mellett a teraszon, az egyre halványuló lámpa fényénél.
A tündér a vonatról és a tetovált lány. 
Mind a kettő én voltam. "

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!