Rólunk szól

Az elveszett nemzedék mi vagyunk

 

F. Scott Fitzgerald, T. S Elliott, Franz Kafka, Hemingway és a generációnak nevet adó, önmagát is közéjük soroló, irodalmi/művészeti szalont működtető Gertrude Stein. 
Mi a közös bennük?

Mind olyan amerikai írók, akik a ’20-as évek Párizsában próbáltak meg boldogulni, és “az elveszett nemzedék” tagjai, akiknek életét és alkotásait az első világháború utáni  általános kiüresedés és értékvesztés, az amerikai álomból való kiábrándultság határozta meg. 

 



Azok a csodálatos ’20-as évek 
Gazdasági fellendülés, erősödő középosztály, emelkedő életszínvonal. Új zene, új táncok, az alkoholtilalom idején virágzó klubélet. A nők szabadsága, hedonizmus, az élvezetek hajszolása, individualizmus, az egyén érdekeinek előtérbe helyezése.

Az egyik oldalon.

A másik oldalon pedig a hagyományos értékek gyengülése, kiüresedés, a biztonság megszűnése.

Ezek a fő ismérvei az első világháborútól egészen a nagy gazdasági világválságig tartó időszaknak. Bár Amerika nem szenvedett olyan súlyos sérülést, mint az európai országok, mégis nehezen tudta feldolgozni a világháború borzalmait. Amerika ekkor “nőtt fel”,  szokták mondani, és mint minden változás ez is sok fájdalommal járt.

A frontról visszatérő fiatalok mindennapjainak alapélménye a bizonytalanság lett. Ha túl nagy a szabadság, megszűnnek a korlátok, akkor mindent lehet, ami azzal a veszéllyel jár, hogy gyorsan végbemegy az elértéktelenedés. Gondoljunk csak bele, a gyorsan jött vagyon is milyen könnyen kicsúszik az ember kezéből, nem tudjuk megbecsülni azt, amit túl könnyen kapunk meg.

 



A dzsesszkorszak krónikása – F. Scott Fitzgerald
Fitzgerald felső-középosztálybeli családból származott, a Princeton-ra járt, ahonnan kiiratkozott, hogy az az amerikai hadsereghez csatlakozhasson, de csatlakozása után nem sokkal véget is ért az első világháború, így katonai karrierje sem tartott sokáig.

Első regénye, az Édenen innen bestseller lett, mellyel jelentős összeg is együtt járt. Elvette a szintén tehetős Zelda Sayre-t, de egyikőjük sem tudott bánni a pénzzel, hamar elvesztették vagyonuk nagy részét. Kapcsolatuk viharos volt, amit tovább rontott Zelda depressziója, majd skizofréniája, és Fitzgerald alkoholizmusa, amely végül a halálához is vezetett. 

Regényeit mintha csak a saját életéről mintázta volna, szereplői gyakran nyúlnak a pohárhoz, céltalanul sodródnak saját életükben,  nem őszinte kapcsolatokat ápolnak, gyávák és önzőek.
Legjelentősebb és legkiforrottabb műve A nagy Gatsby, a korszak (melyet Fitzgerald maga nevezett el dzsesszkorszaknak) tökéletes leírásaként számon tartott regény, tartanak, számomra mégis a Szépek és átkozottak volt meghatározóbb.

 



Szépek és átkozottak – Tényleg mi vagyunk azok?
Olvasva a könyvet, szinten minden második mondatnál óhatatlanul bólogattam, hogy igen, mennyire nagyon ismerős, amiről olvasok.

– Minket nem az I. világháború fenyeget, számunkra itt a terrorizmus veszélye.
– A lehetőségeink korlátozottak. Egyre többen tanulnak a felsőoktatásban, de onnan kikerülve felmerül a kérdés, hogy merre is tovább. Egy jó iskola, még nem biztosíték semmire. Egy jó munkahely, még nem biztosíték semmire. 
Dolgozunk, és nem látjuk, hogy mi a végcél. Nincs biztosíték arra, hogy kitartó, szorgalmas munkával elérjük, amit szeretnénk, időnként nálunk nagyobb erők játszanak velünk, felettünk.

– Alapélményünk a bizonytalanság és a félelem. A mától, a holnaptól, az idegenektől, az ismerősöktől. Félünk. Félünk másoktól, félünk magunktól.
– Enyhülést keresünk a félelmeinkre, ezért hétvégente a pillanatnyi mámorba menekülünk, hogy színt vigyen a hétköznapjaink szürkeségébe.

Látszatkapcsolatokba kezdünk, az önvédelem jegyében nem engedünk senkit sem közel, a saját boldogulásunk a legfontosabb, minden más csak utána jöhet.
– A társas magány, a depresszió, az elidegenedés korunk unalomig ismert és ismételt “hívószavai”. 

Fitzgerald beleírta a saját életét a Szépek és átkozottakba, úgy, hogy azzal egy egész generáció életét jellemezte pontosan. Akkor még nem tudhatta, hogy majdnem 100 évvel később, egy újabb generáció minden szavát tökéletesen érteni fogja, és azt hiszi majd, hogy az egész regény valójában róla szól.

Mi vagyunk a szépek és átkozottak.


“Olyanok voltak szertelenségeikben, mint két aranyhal egy kiszáradt akváriumban, még csak egymáshoz sem tudtak odaúszni.”

 

 

Forrás:
Elveszett nemzedékek
Az “elveszett nemzedék” megszólaltatója
F.Scott Fitzgerald, az elveszett nemzedék írója

 


Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod. 
Ha véleményed van, kérlek, írd meg nekem.

Ha van még időd, olvasgass tovább nyugodtan, remélem, hogy találsz még olyat, ami érdemes az olvasásra. 
Ha úgy érzed, még mindig nem elég, nézd meg a Facebook oldal-t is. Képek, idézetek, zenék, videók és természetesen a legújabb bejegyzések.

"Ott ültek még sokáig a bor mellett a teraszon, az egyre halványuló lámpa fényénél.
A tündér a vonatról és a tetovált lány. 
Mind a kettő én voltam. "

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!