Aki a szerelembe szerelmes

Széttörve, avagy ilyen a disszociatív identitászavar?

 

2017 januárjában jelent meg a mozikban M. Night Shyamalan legújabb rendezése, James McAvoy főszereplésével.

A Széttörve egy disszociatív identitászavarban szenvedő férfiról szól. Kevin 23 kialakult személyisége után a 24. is “ébredezik”. Eljöveteléhez azonban “áldozatra” is szükség van, ezért elrabol három fiatal lányt.


A disszociatív identitászavar
A disszociatív identitászavar, mely korábban mint multiplex személyiségzavar volt jelen a köztudatban, a népesség kb. 1%-át érinti, elsősorban nőket.

Az identitászavar leginkább valamilyen gyerekkori trauma hatására alakul ki. A traumatikus élményt az elme nem akarja, nem képes feldolgozni, és a tudatnak egy része lehasad a fő személyiségről, aminek eredményeképpen létrejön egy alternatív személyiség.

Az egyén élete során, ha további traumatikus helyzeteket él meg, újabb személyiségek alakulhatnak ki.   Ezek a személyiségek különböző értelmi, érzelmi képességekkel rendelkezhetnek, különböző fejlődési szinten állhatnak, még fizikai képességeikben is eltérhetnek egymástól.
Az alteregok közötti kommunikáció személyenként más és más. Egyes esetekben egyáltalán nem tudnak egymásról, olyan is, lehet, hogy zavartalan közöttük a kommunikáció és hatnak egymásra, de olyan eset is fenn állhat, hogy csak egyes személyiségek tudnak a többiek létezéséről.
Általában az eredeti mellé kialakul egy társszemélyiség, amely összefogja a továbbiakat. 

Mivel nem kifejezetten betegségről beszélünk, így nincs olyan gyógyszeres kezelés, amely gyógymódot jelenthetne. A terápiával lehet segíteni a multiplex személyiségek mindennapi életben való boldogulását, valamint bizonyos esetekben a leszakadt személyiség visszaolvasztása is sikeresen megtörténhet. 

(A disszociatív identitászavar nem keverendő össze a skizofréniával!)

A film


Amiért tetszett

– Számomra érdekesek azok a filmek, melyek az emberi elmével foglalkoznak, hiszen borzasztóan keveset tudunk róla. Éppen ezért a történet rengeteg lehetőséget tartogat magában.

James McAvoy fantasztikusan alakít, akár egy 9 éves kisfiúról, akár egy exchibionista tervezőről, akár egy mélyen vallásos nőről van szó. Az önmaga elleni harc, a különböző személyiségek ellentétei, a személyiségek közötti váltás is zseniálisan van megoldva. A fogva tartott lányokkal együtt rettegünk, mert fogalmunk sincs, hogy mi vár ránk a következő pillanatban.

– A lányok közül Casey alakja a legkidolgozottabb (Anya Taylor-Joy). Ő a különc már a film elejétől kezdve, visszaemlékezéseiből képet kapunk arról, hogy hogyan vált azzá, aki. Mintha némi rokonságot is mutatna Kevinnel, méltó “ellenfélnek” érezzük. 

DE! – A gyenge pontok

– A huszonhárom személyiségből a filmben alig öt jelenik meg. Így a történet szempontjából teljesen mindegy, hogy 5, 15 vagy 23 személyiséggel van dolgunk. 

– A huszonnegyedik személyiségnél számomra maga a film is széttörik. Egyszerre keveredik egymással a thriller, a horror emberevő szörnye, és egy pókemberre hajazó, mutáns lény. Ami a nagy fordulat lehetett volna, számomra komolytalanná és hiteltelenné tette a filmet.

– A Kevint kezelő pszichológusnőnek csak sejtése van, hogy mekkora nagy a baj, holott már évek óta kezeli a férfit. Ekkor sem kér segítséget, hanem egyedül próbálja megoldani a helyzetet, ami pedig már jóval túlmutat az orvosi jogkörén.

– Kevinnél nem tudjuk meg az előtörténetet, csak egy egészen pici szeletet kapunk abból, hogy mi okozhatta a az első személyiség kialakulását. Míg Casey-nél megkapjuk az információkat, mégsem tudunk velük mit kezdeni. 

Nincs lezárás. A lány megmenekül, teljesen irreális módon, és minden marad a régiben. Gyilkosságok történtek, erőszak történt, emberrablás történt, és nincs megoldva a történet.

A film közben érzett feszültség a végére elmúlt, és nem azért, mert feloldódott, mert megoldást kaptam, hanem csak elveszítettem érdeklődésemet a csaknem két óra alatt. 
Úgy éreztem, hogy ahhoz sok a film, hogy csak úgy elmenjek mellette, “beültünk a moziba- megnéztük – megtörtént, -hazamegyünk”- módon, ahhoz azonban valahogy mégis kevés, hogy igazán ledöbbentsen, és még napokig ott motoszkáljon az ember bensőjében. 

A lehetőségeket nem sikerült teljes mértékben kiaknázni, valószínűleg a folytatás érdekében, így azonban nem kapta meg azt az élményt a néző, amire a trailer alapján, jogosan, számíthatott. 

(És ezen az sem segített, hogy az utolsó percekben Bruce Willis megjelenése egyértelműen összekapcsolja a filmet Shyamalan korábbi alkotásával, A Sebezhetetlennel, és így új kontextusba helyezi a történetet. Hiszen számomra például, aki korábban nem ismertem a rendező munkásságát, nem jelentett plusz információt, egészen addig, amíg utána nem olvastam.)

 



Ha a témában szeretnétek könyvet olvasni ajánlom figyelmetekbe Daniel Keyes: Az ötödik Sally-jét.

Forrás:
A disszociatív személyiségzavarról a leírás a Nők Lapja Psziché VIII. évfolyam 2. számában található Egy testben több lélek cikke alapján készült.

Képek forrása:
1. , 2.


 


Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod. 
Ha véleményed van, kérlek, írd meg nekem.

Ha van még időd, olvasgass tovább nyugodtan, remélem, hogy találsz még olyat, ami érdemes az olvasásra. 
Ha úgy érzed, még mindig nem elég, nézd meg a Facebook oldal-t is. Képek, idézetek, zenék, videók és természetesen a legújabb bejegyzések.

"Ott ültek még sokáig a bor mellett a teraszon, az egyre halványuló lámpa fényénél.
A tündér a vonatról és a tetovált lány. 
Mind a kettő én voltam. "

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!